Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az első kistestestvér érkezésekor nem meglepő, ha a nagyobb gyerkőc féltékeny az új kis jövevényre. Természetes folyamat, hiszen addig minden figyelem rá irányult, most pedig úgy látja, nem kapja meg ugyanazt a szeretetet, mint eddig. Mit tehetünk, hogy ne érezze így, és ne legyen féltékeny a testvérére?
„A szülők szeretete nem oszlik meg ilyenkor, hanem megduplázódik” – így fogalmazza meg nagypapa Brúnónak, Bartos Erika Kistestvér érkezik című könyvében apa és anya érzelmeit az új jövevénnyel kapcsolatban. A főszereplő kisfiú ettől megnyugszik. Ezt a bölcsességet azonban nem mindig érti meg azonnal az elsőszülött, de a türelem és néhány jól bevált módszer sokat segíthet.
A terhesség ideje alatt meséljünk a gyerkőcnek a kistesóról, mondjuk el neki, hogy ő is lakott anya pocakjában. A növekedés folyamatáról is beszélhetünk neki, arról, hogyan fejlődik a pici. Meséljük el neki, hogy őt is nagyon vártuk, most pedig együtt készülhetünk fel a kistestvér érkezésére. Énekeljünk, meséljünk együtt az új családtagnak, aki ráadásul biztosan emlékezni fog a szép dallamokra.
Ha hazajön a kistesó a kórházból, gondoljunk a nagyra is: az új családtag „hozhat” ajándékot a kórházból. Ha rokonok, barátok jönnek látogatóba, és ajándékot hoznak a picinek, érdemes kedvesen figyelmeztetni őket, hogy gondoljanak a nagyra is, így nem alakul ki rögtön a féltékenység. A nagytesót próbáljuk meg bevonni a baba körüli feladatokba már az elején. Legyen ott a fürdetésnél, pelenkázásnál, etetésnél – persze csak akkor, ha ő is akarja, erőltetni nem szabad. Ha az elején nem mutat hajlandóságot, később visszatérhetünk rá.
Mi a megoldás, ha mindent előre elterveztünk, ha mindent elolvastunk a témában, mindent úgy csinálunk, ahogy meg van írva, de mégis féltékeny a nagytesó? Legyünk végtelenül türelmesek, mert egy idő után elmúlik ez az állapot. Sok gyerkőcnél fordul elő, hogy a szobatisztaság után vissza kell váltani pelenkára, mert azt látja, hogy „van, akinek lehet”. Mások újra cicit kérnek, van, aki pedig végigbömböli a napot. Öleljük át, beszéljünk vele az érzéseiről, próbáljunk vele több időt tölteni.
Anya és apa külön-külön is elmehet vele sétálni, leülhet vele játszani, amíg a másik szülő vigyáz a picire. Megkérhetünk rokont, esetleg babysittert, hogy egy-két órára figyeljen a család legkisebb tagjára, amíg a nagyobbal minőségi időt töltünk.
Minden gyermek, minden család és minden szituáció más és más. Ebben a cikkben csak néhány tippet adtunk, olyanokat, melyek az esetek többségében beváltak. Ezek azonban nem biztos, hogy mindenkinél működnek. Sok szülő ösztönösen tudja, mit csináljon, és mivel ő ismeri a legjobban saját gyerekét, a megoldást is meg fogja találni.