Énkép: Saját magunkról kialakított nézetek, gondolatok, érzések összessége. Belső mentális kép önmagunkról.
Önértékelés: A magamról alkotott kép és ahhoz kapcsolódó valamilyen értékítélet. Tehát tudom magamról, hogy mondjuk könnyen elsírom magam (ez még az énkép része), de ezt valahogyan értékelem is, vagyis jó vagy rossz tulajdonságnak tekintem. Tehát az önértékelés nem azonos az önmagamról alkotott képpel.
Önbecsülés: Egy nagyon mély és alapvető viszony önmagamhoz, az élethez, és másokhoz. Ez nem azonos az önértékeléssel és az énképpel sem. Ha például az egyén felfedez magában egy negatív tulajdonságot, akkor az része lesz az énképnek, kapcsolódik hozzá egy negatív ítélet is (önértékelés), de ettől még nem feltétlenül csökken az önbecsülés. Turbózott önbizalom mögött gyakran húzódik meg alacsony önértékelés.
Önismeret: Annak a függvénye, hogy az adott személy mennyire lát bele viselkedését, reakióit meghatározó motívumrendszerébe. Illetve hogy mennyire tudja elemzően, kritikusan, tudatosan szemlélni az emberi kapcsolataiban játszott szerepét, hatásait. Fontos, hogy formálható, fejleszthető képességről van szó, és eltérő szintjei ( mélységei) vannak. Kezdve attól, hogy az ember ismeri adottságait, képességeit, egészen odáig is fejleszthető, hogy az egyén tudja azt is, hogy jelenlegi viszonyulásait, érzéseit, reakcióit milyen élmények, történések milyen módon alakították, befolyásolták. Tehát az önismeret magasabb szintjén az egyén képes belelátni működésének alapvető ok-okozati viszonyaiba. Ez a tudatosodási folyamat megalapozza, hogy saját életünkben tudatos, kompetens személyként legyünk jelen.
Pszichológiai konzultáció: A kliens és a pszichológus együttes, problémamegoldó központú tevékenysége. Lehetővé teszi az adott probléma, krízishelyzet kritikusabb, objektívebb elemzését, amely segíti a megfelelő megoldások, lehetőségek felismerését, alkalmazását. A konzultációnak nem célja a személyiség átalakítása, személyiségzavarok, pszichiátriai zavarok kezelése, de fontos támpontja lehet lelki egyensúlyunk, pszichés stabilitásunk megőrzésében.
Megküzdés: A személy folyamatos gondolati és viselkedéses erőfeszítései arra, hogy valamiképpen kezelje az őt érintő esemény által észlelt követelményeket, elvárásokat. Azoknak a személyes technikáknak az összessége, melyekkel az egyén a külvilágból származó fenyegetéseket, kihívásokat kezeli, lereagálja. Itt nem a tudattalan elhárító mechanizmusokról van szó, hanem tudatos szembeállásról. Ezek nagyon különböző reakciók lehetnek, és az adott probléma más más aspektusát érintik. Tehát valakinél ez érzelmi központú, míg másoknál cselekvés orientált. A megküzdés formája lehet pl.: a problémamegoldás tervezése, felelősségvállalás, társas támogatás felkutatása (vagyis a szociális kapcsolatokból történő erőmerítés.
Stressz: A személytől alkalmazkodást kívánó inger (lelkileg megterhelő helyzet, feladat), amely különböző biológiai, viselkedéses, és pszichológiai folyamatokat indít be az egyénben.
Referenciacsoport: A személyre befolyással bíró csoport. Ez a csoport akár tagja vagyunk akár nem, normatívaként jelenik meg például döntéseinkben vagy viselkedésünk megítélésében, de összehasonlító funkciót is betölthet. Jó példa erre, ha valaki bevándorlóként letelepedik egy idegen országban, akkor az alacsonyabb társadalmi státusza (egy kisebbség tagjaként) ellenére pozitív önértékelést és önbecsülést tarthat fenn, amennyiben referenciacsoportként továbbra is az otthon maradtak számítanak, akikhez képest mondjuk előnyösebb pozícióban jelennek meg.
Elakadás: Új, szokatlan, váratlan élethelyzetek, bizonyos problémák halmozódása következtében kialakuló lélektani állapot. Meghatározó kísérő érzései lehetnek: bizonytalanság, tanácstalanság, tehetetlenség, bénultság. Az eddig sikeresen alkalmazott problémamegoldó technikák eredménytelennek bizonyulnak.
Krízishelyzet: Egy olyan lélektani válsághelyzet, amelyben a szokványos problémamegoldó eszközök nem működnek, de pozitív hozadékai is vannak, mivel egyben a személyiségünk fejlődésének, a változásnak a mozgatórugója. Ez egy olyan állapot, amelyben tulajdonképpen az egyén széthullik, összetörik, de a válságkezelést követően, a személyiség megerősödik, magasabb szinten szerveződik újjá.
Mások megváltoztatásának problematikája: Csak változni lehetséges (másokat megváltoztatni lehetetlen), amelyből szükségszerűen következik a helyzet változása is.
Szorongás: Az az állapot, amikor a félelmek olyan mértéket öltenek, amely negatívan befolyásolja a mindennapi életünket, bénító hatással van cselekvési képességünkre. Tünetei: álmatlanság, gyomorfájás, gyakori fejfájás, félelemérzet, pesszimizmus, idegesség.
Teljesítményszorongás: Az emberi természet alapvető vonása, hogy sikerre orientált és kudarckerülő. Ha ez a szükségletünk túlműködik, ha a motiváció és az elvárások kóros mértékű nyomást gyakorolnak életünkre, akkor teljesítményszorongásról beszélhetünk.
Pszichiáter: Orvosi egyetemet végzett, pszichiátriára szakosodott szakorvos. A lelki problémák okát elsősorban testi (agyi) „rosszul működésekben” keresi, eszköztárásnak fontos része a gyógyszeres kezelés. A tipikus nagypszichiátriai kórképek (pl.: mániás depresszió, bipolaritás..stb) a pszichiáter kompetencia területéhez tartoznak.
Pszichológus: Bölcsész diplomával rendelkező szakember. Olyan lelki gondok, személyiségfejlődési elakadások esetén tud szakszerű támogatást nyújtani, amelyek nem igényelnek gyógyszeres kezelést. Ennek területei a következőek lehetnek pl.: konfliktuskezelés, kommunikáció, stresszkezelés, veszteségek feldolgozása, önismeret fejlesztése.
