Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Dale Carnegie szerint, bármely vitának csak egyetlen módon tudjuk hasznát venni, ha elkerüljük. Mégis napról napra kerülünk olyan helyzetbe, amikor bölcsebbek lennénk, ha csendben maradnánk, mégsem tesszük, pedig senkinek sem lehet mindig igaza, sőt.
Igazából senki nem nyer vitát. Mindenki vesztes, még az is, aki azt hiszi megnyerte az ütközetet. Miért? Mert a két egymással ellentétes nézőpontot, mindkét fél a saját tapasztalata nyomán alakította ki. Ezek mély meggyőződésen alapulnak, amelyeknek felülbírálata, az illető helyes ítélőképességét kérdőjelezik meg. Az elveit, a hitét, a szemléletét, amely meghatározza őt magát. Ezt senki sem fogja felülírni, bármilyen nyomós érveket sorakoztatunk fel. Ezért, ha egy nézeteltérés során úgy is tűnik, meggyőztük a vitapartnerünket, lehengerlő tényeinkkel magunk alá gyűrtük, ne legyenek illúzióink. Elmondhatjuk, okosabbak vagyunk nála, de a jóindulatát bizonyosan elvesztettük.
Nagyobb viták adódhatnak egy párkapcsolaton belül is, sőt talán két egymást szerető és tisztelő ember tud a leghangosabb lenni egymással. Egy párkapcsolatban valóban elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb összecsapások. Néhány konfliktus szükséges ahhoz, hogy előrehaladjon a kapcsolat, tanuljunk valamit, vagy egy kicsit jobban megértsük a másikat. Ugyanakkor számtalanszor már az elején érezzük, hogy értelmetlen vitázni, mégsem bírjuk ki, és beleállunk a szükségtelen fájdalomba újra és újra.
1. Válasz
Egy kiadós, csapkodásokkal teli vita után az ember néha megpróbálja visszapörgetni az eseményeket, és megtalálni azt a pontot, amikor minden elszabadult. Ha mi is tettünk már ilyet, valószínűleg tisztában vagyunk vele, hogy ez legtöbbször egy kemény mondat, arckifejezés, vagy mozdulat szokott lenni. Sőt, azzal is tisztában vagyunk, ha az az egy dolog nem történt volna meg, valószínűleg más mederben folyt volna tovább a kommunikáció. Azzal ugyan semmit nem tudunk kezdeni, ha a másik fél kezdi el a „harcot”, azonban, ha legközelebb mi magunk érezzük, hogy a véleménykülönbségünk indulatokba fog torkollni hamarosan, tudatosan lépjünk közbe, és adjunk egy „puha választ” a durva reakció helyett. Egy egyszerű „értelek”, egy gyengédebb mozdulat, simogatás, vagy egy mosoly. Ha párunk támadásra számít, ám helyette alkalmazkodást érzékel, az pozitív sokként hathat rá, és a veszekedés potenciálja máris kisebbé válik.
2. Idő
Mint az élet minden területén, itt is fontos szerepe van az időnek. Ha elérjük, hogy nyerjünk egy kis időt, mielőtt a vita fonala kifut a kezünkből, azzal egyrészt elkerültük azokat a sérelmeket, amelyek a következő percekben értek volna, másrészt lehetőségünk lesz lenyugodni, és higgadtan átgondolni az összezördülés okát. Időt nyerhetünk például a „Hadd gondoljam ezt most át!”, vagy a „Lehet benne valami!’ mondatokkal, hiszen ezek nem támadó jellegűek, magukban hordozzák a megegyezés és a megoldás lehetőségét, és tudatják kedvesünkkel, hogy figyelembe vesszük az ő elképzeléseit is.
3. Elengedés
Egy vita során felkavarodnak az indulatok, gyorsabban ver a szívünk, és mindenre élesebben reagálunk. Ha egy ilyen helyzetbe eleve úgy lépünk be, hogy rossz napunk volt, az határozottan nem segít a megoldásban, sőt csak fokozza az indulatokat. Ilyenkor jobb elkerülni a konfliktus kialakulásának lehetőségét, és inkább az első veszélyes mondat után visszavonulót fújni. Engedjük el a fülünk mellett az epés megjegyzést, vagy válaszoljunk egy egyszerű bocsánatkéréssel akkor is, ha nem érezzük igazságosnak a problémát. Pár órával, vagy egy-két nappal később, amikor jobban érezzük magunkat, békés szándékkal és nyugodt hozzáállással felhozhatjuk a témát, így több esélyünk lesz a megoldásra is.
4. Probléma tárgya
Sokszor érezzük azt, hogy mindenért minket hibáztat a másik fél. Ha jobbra megyünk, szinte biztosan ő azt akarta, hogy balra induljunk. Ezekre a szituációkra lehetetlen jól reagálni. Nem véletlen, hogy a mindennapi felesleges viták döntő része így indul. Bántó és hibáztató „Te miért viselkedtél így?” jellegű kérdések helyett inkább saját magunkra vonatkozó kijelentéseket tegyünk, ha jelezni szeretnénk, hogy valamivel problémánk akad. Egy „Nekem jobb érzés, mikor…” kezdetű kijelentéssel, vagy egy kedves, de határozott „Szeretném, ha…” felütésű kéréssel máris jelezzük, hogy a probléma tárgyáról szeretnénk beszélni, és a megoldás miatt vagyunk itt, nem azért, hogy a másik fejére olvassuk, mi minden rossz miatta.
5. Beismerés
És ha azon kapjuk magunkat, hogy nincs igazunk, ismerjük be. Az őszinteség többet tesz a kapcsolatért, és a tekintélyünkért, mint hinnénk. Bátorságra, egyenességre, a másik iránti tiszteletre vall, amelyek alapvető értékek a társas érintkezésinkben.
Dan Millman gondolatával élve; “A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.”