Kötődés elméletekkel évtizedek óta foglalkozik a pszichológia tudománya. Napjainkig készülnek újabb és újabb kutatások, elméletek, amik igyekeznek egy egységes szakmai képet alkotni a kötődésről. Nem csoda, hogy a kötődés ilyen mértékben kutatott, hiszen egy összetett jelenségről van szó. A kötődés kutatásakor Bowbly nevét mindenképpen meg kell említenünk: ő volt az első kutató, aki úgy vélte, hogy a kötődés egy velünk született késztetés, ami független a táplálás ösztönétől és arra irányul, hogy kiváltsa az elsődleges gondozó megnyugtatásra irányuló viselkedését és veszély esetén növelje a közelséget az elsődleges gondozóval. Itt észrevehetünk egy éles ellentétet az analitikus Freud elképzelésével; Freud ugyanis úgy vélte, hogy a kötődés egy drive-redukciós folyamat, tehát a szükség kielégítésre irányuló folyamat.
Ainsworth munkásságát is fontos megemlítenünk. A manapság hétköznapi életben is sokat használt kötődési típusok megalkotását köszönhetjük neki. Az 1970-es években létrehozta az Idegen helyzetnek című eljárást, ami során az anya-gyerek kapcsolat biztonságosságát mérte. A kísérlet részletes leírása túlmutat jelen cikk keretein, de a végeredményt mindenképpen bemutatjuk. Az eljárás eredményeként megkülönböztethetünk biztonságos, szorongó/elkerülő, szorongó/ellenálló és dezorganizált kötődési típust.
A biztonságosan kötődő gyerek édesanyja jelenlétére és az idegen emberekre is pozitívan reagál. Szeparációs helyzetben (édesanya távozása, távolléte) idegen ember nem tudja megnyugtatni. Édesanya visszatérésekor megnyugtatható. Ezeket az emberek felnőtt korban a biztonságos, stabil kapcsolódás jellemzi kapcsolataikban.
A szorongó/elkerülő kötődési típusú gyerek az anya távozásakor vagy sír vagy nem, közömbösen reagálhat a szeparációs helyzetekre, idegen képes megnyugtatni. Édesanyja visszatérésekor nem keres nála vigaszt, inkább az elfordulás, távolság tartás jellemzi viselkedését. Felnőtt korban kapcsolatait nehezebben alakíthatja ki, jellemezheti az acting out viselkedés.
A szorongó/ellenálló kötődésű gyerekeknél szorongás figyelhető meg már a szeparációs helyzet előtt is. Szeparáció esetén az idegen nem képes a gyermek megnyugtatására. Édesanya visszaérkezésekor keresi a közelséget vele, de ugyanakkor ellenállást is mutat, gyakran nem képes megnyugtatni az édesanya az ilyen kötődésű gyermeket. Megfigyelhető, hogy a gyermek nem képes visszatérni a szeparáció előtt végzett tevékenységéhez, a figyelme az anyára fókuszál. Felnőttkorban kapcsolódásainak kialakításában bizonytalanságot figyelhetünk meg.
A dezorganizált kötődésű gyermek viselkedése változó, jellemezheti sírás, közelség keresés, stb. Ellentmondásosan viselkedik: egyszerre keresné és kerülné is a közelséget az anyával. Felnőtt korban kapcsolataival nehezen boldogulhat, a határok kialakítása segítheti a kapcsolódási nehézségeit.