Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A pszichológia különálló tudományként való elfogadtatása szorosan összefügg a pszichológiai tesztek elterjedésével. Bizonyára mind töltöttünk már ki hasonló teszteket, hiszen igen népszerűek bulvár lapok hasábjain, és az interneten, a közösségi médiában is gyakran találkozni velük. Szintén gyakran találkozhatunk ezekkel a tesztekkel kiválasztási helyzetekben: az iskolaérettségi vizsgálattól egy többlépcsős állásinterjún át egy örökbefogadási eljárásig számtalan helyzetben alkalmazhatók. Vizsgáljuk hát meg közelebbről is ezeket a vizsgálatokat!
Alapvetően háromfajta területre oszthatók a pszichológiai vizsgálatok: teljesítményt, személyiséget, vagy pedig valamilyen állapotot mérnek. A teljesítmény mérése alapvetően egyszerűbb, pontosabb és talán némileg objektívebb, mint a személyiségé. Ennek az az oka, hogy egy teljesítmény teszten könnyen értelmezhető a jó és a rossz válasz. Például az intelligencia teszteken logikai és verbális képességet mérünk, alapvetően matematikai és szövegértési feladatokkal. Ezek teljesen objektív, tényszerű feladatok, a jó megoldásokból könnyen számolható pontszámokat kapunk, melyek alapján a kitöltők teljesítménye összehasonlítható. Ugyanígy mérhetünk egy kognitív pszichológiai vizsgálatban például reakcióidőt.
A személyiség mérése sokkal bonyolultabb folyamat. Nincsenek jó vagy rossz válaszok. Kevésbé objektívek a tesztek, hiszen valamilyen elméleti háttérre épülnek, szemben a teljesítménytesztek objektív hátterével. Például a Big Five személyiség tesztek a nyelvünkben található személyiséget leíró szavak mintázatain alapulnak. A Rorschach-teszt viszont a freudi pszichodinamika és elhárító mechanizmusok világát veszi alapul. A személyiségtesztek nagyon fontosak klinikai környezetben, ahol a diagnózis felállításában van szerepük, illetve egyes kiválasztási folyamatok, például fegyveres szervek, vagy a korábban említett örökbefogadás esetén.
A különböző pszichés állapotok mérése szintén klinikai, illetve terápiás környezetben szokott előfordulni. Klinikai szempontból fontos tudni, hogy például milyen szintű szorongással vagy depresszióval érkezik a beteg, milyen a hangulata, mire lehet vele kapcsolatban számítani. Továbbá vannak olyan strukturált terápiás eljárások, ahol a haladást állapotmérő tesztek ismételt kitöltésével követik. Amikor például a szorongás elér egy kívánatosan alacsony szintet, befejeződhet a terápia, valamint egy másik szempontból bizonyíthatóvá válik a terápia hatékonysága. Az ilyen klinikai hatásvizsgálatoknak köszönhetően ma már bizonyított tény a pszichoterápia hatékonysága a mentális betegségek kezelésében.
Két markánsan eltérő tesztelési módszertan létezik: vannak projektív tesztek, és kérdőíves tesztek. Ez a besorolás független az előző területi felosztástól, mindhárom területet lehet mindkét módon mérni, és van olyan teszt, ami egyszerre több területet is mér.
A kérdőíves tesztek nevükből adódóan is egy strukturált interjúra hasonlítanak. Kérdéseket tartalmaznak, amire vagy feleletválasztós, vagy szabad szöveges, vagy pedig egy skálán való elhelyezés módján (pl. 1-7-ig mennyire igaz ránk az adott állítás) válaszolhatunk. Ennek a módszernek az előnye az objektivitás, hátránya viszont az átlátszóság. A legtöbb tesztfelvételi helyzetben, ahol az eredménynek van relevanciája, kitöltőként is motiváltak vagyunk a lehető legjobb fényben feltünteni magunkat. Ezeket a teszteket pedig viszonylag könnyű „becsapni”.
Ezzel szemben a projektív tesztek teljesen semleges ingeranyaggal dolgoznak. A közismert Rorschach-teszt például tintapacákat, a magyar fejlesztésű Szondi-teszt arcképeket, a TAT-teszt pedig helyzetrajzokat használ. Mivel ezeknél a teszteknél teljesen szabadon asszociálhatunk, így jóval nehezebb „becsapni” őket, cserébe a használatuk jóval nagyobb szakértelmet is igényel.
Egy jó teszt három fő tulajdonsággal rendelkezik: megbízhatóság, érvényesség és összehasonlíthatóság. Ez a három tulajdonság ebben a sorrendben épül egymásra, aminek a módját egy példával szemléltetem.
Képzeljünk el egy régi rádiót, amit próbálunk behangolni. Az első feladatunk, hogy ne csak a zúgást, a zajt hallgassuk, hanem tiszta rádióadást. Egy teszt megbízható, ha minden tesztfelvétel alkalmával ugyanazt az eredményt hozza ki, tehát a zaj, a mérési hiba a nullához közeli.
Ezután, ha már halljuk a rádión az adást, eldönthetjük, hogy ezt az adót kerestük-e, vagy másik adót szerettünk volna hallgatni. Viszont amíg csak a zajt halljuk, addig nyilván el sem tudjuk dönteni, hogy jó adón vagyunk-e. Ezért a teszteknél a megbízhatóság (pontosan mérjen) feltétele az érvényességnek (azt mérje, amit mérni szeretnénk).
Harmadik lépésben pedig, ha már jól működik a tesztünk, elkezdhetjük felvenni sok-sok emberrel. Ezzel arra kapjuk majd meg a választ, hogy az adott tesztben mi számít átlagos, kiemelkedő, vagy éppen alacsony eredménynek. Ha sok adatunk van, számolhatunk belőle átlagot és szórást, amelyekkel minden további kitöltő összehasonlíthatóvá válik.
Minden ma használt pszichológiai teszt megfelel ezeknek a feltételeknek, amit a teszt szerkesztői publikációval bizonyítanak. Ez emeli a pszichológiát tudománnyá, és különbözteti meg például a horoszkópoktól.