Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Egy mai nő (de persze ez férfiakra is igaz lehet) rengeteg elvárással néz szembe a szerepek sodrásában. Magyarországon továbbra is nagyon erős a tradicionális család képe, melynek meghatározó elemei, hogy az otthoni tűzhely őre a nő, a háztartás és gyereknevelés a nő feladata elsősorban.
A főállású anyaságban való kiteljesedés azonban luxus, hiszen általában véve a megélhetés záloga egyértelműen a kétkeresős családmodell, ez tulajdonképpen a gazdaság érdeke is. Tehát a tradicionális elvárások az anyasággal kapcsolatban megmaradtak, miközben a gazdasági teher a nőket is érinti, vagyis a munkaerőpiacon történő helytállás ugyanúgy a nők feladata is, mint a férfiaké.
A jó anyaképnek megfelelni nehéz, mert közben már nem is feltétlenül az egyetlen terep, ahol helyt kell állni egy nőnek. A modern anya szerepei kibővülnek, pénzkeresés, karrier és persze legyen nagyon jó feleség, és bomba nő. Mert ma már lassan ciki, ha egy nő nem jár rendszeresen edzésre, és „kijön a formájából”. Az elvárások több irányból érkeznek: politika, média, rokonok. Magas a léc, amit meg kell ugorni, ezért még nagyobb a kockázat, hogy egy nő krízisként éli meg a sokféle szerepben való megfelelést.
Gyakran hangoztatott vélemény az is, hogy egy jó anya a lehető legtöbb ideig otthon marad gyermekével, és nem adja be köznevelésbe. Viszont ha egy nő saját meggyőzésből vagy akár kényszerből túl sok ideig marad otthon a gyerekekkel, akkor egyre inkább megnő a kockázata annak, hogy nehezen fog tudni később integrálódni a munkaerőpiacra. A hosszú otthonlét a magasabb végzettségű nők esetében is gyakran jár az önbizalom leromlásával és a kompetenciavesztés érzésével. Ilyen esetben ráadásul az otthoni munkamegosztás is jelentősen eltolódik, ami még inkább megnehezíti a munkaerőpiacra történő visszalépést. Természetesen a munkáltatók felől tapasztalható rugalmatlanság sem segíti ezt a folyamatot.
Kisgyerekek mellett dolgozni viszont a szerepekkel való állandó zsonglőrködést jelent, mely egy egyoldalú otthoni munkamegosztás esetén különösen nagy energiákat emészt fel, komoly pszichés terhet rakva a nő vállára. A közösségi oldalak tovább színezik a nyomást, pedzegetve az önmegvalósítás, a karrier és további igények fontosságát.
A szerepek túltengése (amely persze a modern apák életére is jellemző) gyakran okozhat krízis állapotot, melynek átélésében és menedzselésében akár szakember (pszichológus) segítségét is kérhetjük. Összességében pedig azt mondhatjuk, hogy nem az lenne a cél, hogy minden anya dolgozzon, vagy minden anya otthon maradjon hosszú éveket. Ideális az lenne, ha mindenki maga választhatna a lehetőségek között, de nem külső elvárások mentén, hanem a saját erősségeit, lehetőségeit és korlátait figyelembe véve.
A jó döntés alapja a szabad választás, mivel csak mi magunk tudjuk saját működési alapjainkat, a saját utunkat kell járnunk, enélkül ugyanis a sokféle elvárások között egyszerre csak azt fogjuk észrevenni, hogy fuldoklunk a szerepeinkben, a saját életünkben, elveszünk a szerepek sodrásában.