Anyánál, vagy apánál maradjon a gyerek válás után? Kényes kérdés, mi van akkor, ha mindketten alkalmasak a nevelésre és hajlandóak is rá, plusz a kompromisszumok sokaságára egyaránt. Akkor jöhet az úgynevezett váltott gyermekelhelyezés. Mi ez, és hogy működik?
A szülők válása utáni váltott elhelyezés nemrég jött divatba, korábban az volt a menetrend, hogy az egyik szülővel (általában az anyával) élnek tovább a gyerekek, a másik pedig időnként láthatja őket. A váltott elhelyezés logikusnak tűnik, hiszen sok esetben rendkívül nehéz eldönteni, hogy az anyánál, vagy apánál maradjon a gyerek (maradjanak a gyerekek). Ugyanakkor az ilyen típusú gyermekelhelyezésnek hangos kritikusai is akadnak.
Az ilyen életforma hátrányait sorolók elsősorban azt emelik ki, hogy a gyereknek nem lesz igazi otthona, hiszen mindig másutt van, voltaképpen állandó költözésben él. Az állandóság hiánya mellé olyan negatív dolgok társulnak, mint az anya-, apa-, férfi-, nő szerepek keveredése, beilleszkedési problémák, valamint az, hogy a felnőtt felek a válás után sokszor képtelenek az összehangoltságra, pedig ez nagyon fontos a gyereknevelésben.
Az biztos, hogy az elvált szülőknek – akik váltott elhelyezésben gondolkodnak – nagyon sok dologban kell egyetérteniük, együtt érezniük, kompromisszumot kötniük, azt követően is, amikor már nem élnek együtt. A helyzet egyszerre bonyolult és ellentmondásos, hiszen a nyilván meglévő konfliktusokat (amelyek ráadásul több esetben igen komolyak) kell félretenni a gyermek érdekében. Feleség és a férj szerep – jobbra el. Viszont az anya-, apa karakter továbbra is főszerepben – ez bizony nem könnyű szituáció.
Jobb, ha tisztában vannak a dolog nehézségeivel azok, akik belevágnak, ugyanakkor azt is be kell látni, hogy nem lehetetlen megtalálni a megoldást. Lehetséges egy olyan külön, valamilyen szinten mégis összehangolt élet kialakítása, amelyben mindenki megtalálja a helyét és számítását, elégedettségét.
Egy válás nyilvánvalóan terhes helyzet, és komoly hatással van a gyermekekre. A szülőknek az egyik fő feladatuk egy ilyen esetben az, hogy legyenek képesek félretenni sérelmeiket, és a gyerekek, gyerekek érdekeit szem előtt tartani. Ha nincs olyan körülmény, amely szerint az egyik, vagy másik (esetleg mindkettő) szülőtől meg kell tagadni a láthatás jogát, akkor a legjobb az, ha a kapcsolat az anyával és az apával is megmarad. Erre nyújt jó lehetőséget a váltott elhelyezés, amelynek megszervezése – ahogyan azt már említettük – nem könnyű, viszont ha hajlandóak vagyunk megdolgozni érte, esetleg áldozatot is hozni, megéri.
A gyermekek számára a szeretet mellett nagyon fontos a megfelelő figyelem. Erre akkor is törekedni kell, ha a szülők már nem élnek együtt. Ha ezt figyelembe vesszük, sokat lépünk előre. Szükséges, hogy az anya és az apa a válás után is együtt dolgozzanak a neveléssel kapcsolatos fontos dolgokon. Valószínűleg az álláspontok sok mindenben távolodnak, viszont kompromisszumokkal kiküszöbölhetőek az ellentétek, ami nagyon fontos dolog. Fontosabb az, hogy a gyerek egységes, következetes nevelésben részesüljön, mint a saját vélt, vagy valós igazunk, önérzetünk.
Ha a váltott elhelyezés megfelelően működik, az jobb, mint ha csak az egyik szülő vesz részt ténylegesen a gyerek életében. Általában a kezdet nehéz, ha beáll a ritmus, azt követően már könnyebb megoldani az időről-időre felmerülő problémákat. A váltott elhelyezésre nincs séma, azaz a gyakorlatban többféleképpen is működhet a dolog. Nyilvánvalóan szükséges hozzá a földrajzi közelség, hiszen ha távol élnek egymástól az elvált felek, fizikailag képtelenség fenntartani egy ilyen rendszert. Viszont ha adottak a lehetőségek, és megvan rá a hajlandóság is, érdemes belevágni, a gyerek és a szülők érdekében egyaránt.