Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Nyilvánvaló, hogy nem jó érzés, ha valakit kirúgnak az állásából. A konkrét egzisztenciális hátrány mellett ez olyan, mintha kihúznák az ember talpa alól a szőnyeget. Sérülhet a személyiség, sebzettnek, megalázottnak érezhetjük magunkat, éppen ezért igyekezni kell alaposan feldolgozni a traumát. Ugyanis ez a kulcsa annak, hogy minél előbb tovább tudjunk lépni és új munka után nézhessünk. Az elbocsátás pszichológiája.
Az elbocsátás pszichológiája azzal indul, hogy az ember gyászol, érezhetünk tagadást, világ iránti meg nem értettséget és keserűséget, dühöt is. Ennek a folyamatnak végig kell mennie, érdemes alaposan átgondolnunk a történteket és helyretennünk magunkban őszintén és objektívan. Mi történt, mi vezetett az elbocsátáshoz, ki hibázott? Ha nem hibázott senki, mi volt az ok? Számos kérdés vetül fel ilyenkor a kirúgottban, s ezekre fontos konkrét válaszokat találnunk. Ha letisztázzuk magunkban a történteket, továbbléphetünk. Ha nem, akkor még sokáig fogunk rajta rágódni, ami nem tesz jó a későbbi karrierünknek.
Természetesen nem mindegy, hogy az az elbocsátás hogyan, milyen módon, stílusban történt. Amennyiben egy jól kommunikált, átlagos leépítésről van szó, a feldolgozás is könnyebb lehet. Ha váratlanul ért minket, az olyan, mintha leforráztak volna. Persze mindegyik helyzet lehet iszonyatosan kemény lelkileg, de ha a munkáltató partner, akkor az elbocsátott szája íze is más, a gyász (és talán még a keserűség) is meglesz, de nem nullázódik le az érintett önbizalma teljesen.
Ha gyászfolyamat véget ér, el kell kezdenünk magunkat újra felépíteni. Ebben nagy segítség lehet párunk, egy családtag, vagy akár egy erre szakosodott szakember. Ha van segítségünk, könnyebben láthatjuk kívülről a történteket, reálisabb képet tudunk alkotni róluk és ez segíthet a feldolgozásban és továbblépésben.
Amikor valaki nem önként vált munkahelyet, hanem elbocsájtják, akkor az egy kényszerpálya, bonyolultabb helyzet, de úgy is fel lehet fogni, mint kihívás. Számtalan munkavállaló dönt úgy, hogy másutt próbál meg érvényesülni, belevág egy új dologba. Van, aki nehezebben hoz meg ilyen döntést, ritkán kerül ilyen helyzetbe, míg mások akár 1-2 évente is munkahelyet váltanak. Akit elbocsátanak persze kénytelen továbbállni, ugyanakkor gondolhat arra, hogy lehet, jó dolog történt vele azzal, hogy új lehetőségek nyíltak előtte.
Kirúgtak. Rossz érzés, ahogyan korábban írtuk, megjelenik a gyász, a düh és a keserűség, illetve ezek egyvelege, azonban nem szabad megijedni, mert azzal csak magunknak ártunk. Új helyzet, új lehetőségek. Nyilván ahány ember, annyi szituáció, de ha kihívásnak, feladatnak tekintjük azt, hogy másutt, más munkahelyen, vagy más területen is megálljuk a helyünket, könnyebb lehet a váltás, változás.
Új embereket ismerhetünk meg, új ismereteket szerezhetünk, lehetőségünk van tanulni, tapasztalni. Ha így fogjuk fel helyzetünket, a pozitív visszajelzések biztos, hogy lökést tudnak adni. Nagyon fontos, hogy fokról-fokra felépítsük az önbizalmunkat, ne legyünk olyanok, akik rosszul ítélik meg saját határaikat és képességeiket (se negatív, se pozitív szempontból), illetve tudatosítsuk magunkban: bizony, én ezt képes vagyok megcsinálni!