Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Beszéljünk a nárcizmusról! A nárcizmus az olyan tulajdonságok és viselkedések összessége, amelyet egy nárcisztikus személyiség mutat. A nárcisztikus személyiség egy ellentmondásos személyiség, hiszen míg az önbecsülése rendszerint rendkívül alacsony, mégis nagyon határozott (látszólag) és egoista.
Említettük, hogy a legtöbb ember hordoz nárcisztikus személyiségjegyeket, ugyanakkor ez nem összekeverendő a kóros nárcizmussal. A sikerorientáció és a figyeleméhség még nem egyenlő azzal, hogy valaki beletartozik a kórosan nárcisztikusak táborába. A kóros nárcizmus azzal jár, hogy az adott személy kényesen fenntartja önnön vélt nagyságát, nagyszerűségét és felsőbbrendűségét. Mindez természetesen nagyon sok energiával jár.
A nárcizmus kialakulásában nagy szerepe van a nevelésnek, hiszen ez egy személyiségfejlődési probléma. A nárcisztikus embert gyermekkorában látszólag szerették és nagy figyelmet kapott, azonban valójában ez nem volt így. Az életének egy jelentős része becsapás, hazugság, így egy olyan világban nő fel, ahol a kimondott szavak és az érzelmek nincsenek egymással szinkronban. Ahol hiányzik a feltétel nélküli szeretet. A figyelem csak látszólagos, ahogyan az elfogadás is, ami jellemző módon a dicsérettel együtt akkor van jelen, ha az a szülőnek jó, az ő kedve és érdekei szerint való.
Beszéljünk a nárcizmusról olyan értelemben is, hogyan érdemes hozzáállnunk az ebben szenvedőkhöz. Az ellenszenves attitűd ellenére ők is együttérzést érdemelnek és nem megbélyegzést és kirekesztést, még akkor is, ha problémájukból adódóan nehezen nyernek empátiát. Ők is nehezen (vagy egyáltalán nem) érzik át más problémáját, így a maguké szintén nehezen kezelhető a környezet, külvilág számára.
Fontos megjegyezni a neveléssel kapcsolatban, hogy a szülői szabályok nemcsak a felnőttek érdekeit szolgálják, hanem a gyermekét is. A pontosan meghatározott szabályokhoz az elvárások mellett elfogadások is tartoznak, miközben a gyermek igényei is előtérben vannak. A nárcisztikus családi környezet kiszámíthatatlan, hamis, így nem csoda, ha a gyermek személyiségfejlődése kóros irányt vesz. Ez az állapot megágyaz annak, hogy egy magabiztos, egoista, határozott álca mögötti alacsony önbecsülésű, szeretet-, ezáltal kórosan figyeleméhes személyiséget kapjunk.