Az úgynevezett életközepi válság tehát többféle életkorban jelentkezhet, attól függően, hogy ki, mikor kerül abba az életszakaszba, amikor felmerülnek benne a következő kérdések. Mi az élet értelme? Mit értem el eddig? Hol tartok? Olyan életem van-e, amilyet szerettem volna? Olyan munkám van, amit korábban elképzeltem magamnak?
Ezek mellett a kérdések mellett az emberek gyakran tapasztalnak erőteljes nosztalgia érzést. Arra gondolnak, hogy milyen lehetőségeket szalasztottak el, maradtak ki életükből, és előtérbe került az önmegvalósítás, az új élmények erőteljes keresésének, az új dolgok kipróbálásának igénye. Az életközepi válsággal kapcsolatban meghatározhatóak általános tapasztalatok, de a krízis nem tekinthető általánosnak.
Miért jelentkezhet az életközepi válság? A gyerekek kirepültek, stabil az egzisztencia, ugyanakkor a munka megszokottá válik, és az „én majd megváltom a világot” általános fiatalkori attitűd energiája már nincs meg. Emiatt általában keletkezik egy űr, amely problémákat okozhat.
Ez a helyzet a veszély mellett ugyanakkor lehetőséget is tartogat magában. A veszély abban rejlik, hogy hajlamosak vagyunk meggondolatlan lépéseket tenni, bepánikolni, könnyen elválni, vagy meggondolatlanul munkahelyet váltani. „Ez még jár nekem” címen kiábrándító ámokfutást tudnak véghezvinni emberek, mert menekülnek, mert nincs felelősségteljes döntés, mert nem tudják méltóságteljesen elgyászolni és lezárni az elmúlt életszakasz minőségét, életfeladatait. Ami a lehetőségeket illeti, fejlődés is elérhető az energiák megfelelő összpontosítása által. Érdemes például új életcélokat megfogalmazni, az elköteleződés és szelektálás útján minőségibb kapcsolatokat ápolni, minőségibb időtöltésekben gondolkodni.
A reklámok és a közösségi média sugallta hamis életideálok, illetve az öregedés démonizálása plusz terhet jelent. Ezt érdemes tudatosítani magunkban. Az életközepi válság elkerülésének záloga lehet az élettársi vagy háztartási viszony, a nagyobb háztartás, esetleg több generáció együttélése, mert ezek védőburkot jelenthetnek számunkra. Ha érezzük a tünetek nyomását, a kezelés kulcsa lehet a hála. Azért, amit elértem, aki vagyok, élek és gondolkodok. A gyerekeimért, a családomért. Fontos a pozitív és negatív élmények megtapasztalása, hiszen ezektől vagyok az, aki vagyok.
Az életközepi válság természetes jelenség, sokan tapasztalják meg az ezen életszakasszal járó, jól megkülönböztethető életérzést. Ugyanakkor szerencsére valódi krízissel, pszichés megbetegedéssel ritkábban jár. Ha viszont úgy érezzük, hogy a tüneteink hosszabb ideje fennállnak, esetleg súlyosbodnak, és nem tudunk megbirkózni velük, érdemes szakemberhez fordulni.