Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az a tapasztalat, hogy ezt a fajta támogató segítséget nagyon ügyetlenül csináljuk. Nehéz szembenézni mások fájdalmával, veszteségével és a helyzetre adott reakcióként vagy elfordulunk a problémák elől, mert nem tudunk mit mondani és egyébként is olyan ciki, vagy üres, általános szlogeneket mondunk, ami sokszor inkább bosszantó, minthogy segítő lenne.
Az elfordulás, a némaság a cserben hagyás is fájó tud lenni és azok a mondatok is, amelyek pozitívnak hangzanak, de egyáltalán nem segítenek, sőt inkább bosszúságot, haragot, még nagyobb fájdalmat tudnak okozni.
Nem kell szakembernek lennünk, vagy profi segítőnek, hogy segíteni tudjunk, csupán együtt érző embernek. Mit is jelent ez?
Talán túlzott elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy a szenvedést, fájdalmat azonnal meg kell szüntetni, a problémát azonnal megoldani. Nem erre van szüksége a fájdalmat átélő embernek. A legegyszerűbb dolgokat valahogy elfelejtjük az ilyen helyzetekben. Nagyon sokat tud segíteni, ha csak meghallgatjuk a nehézséget átélő barátunkat, rokonunkat megjegyzések, ötletek, ítélkezés nélkül. Akár elhívni egy sétára és nem kíváncsiskodni, csak mellette lenni, vagy felajánlani egy ebédet, kávézást, egy bevásárlást. Csupán csak csendben lenni és hallgatni. Nagyon sokat tud jelenteni egy őszinte ölelés, amely kifejezi az együttérzésünket is és óriási energiát tud adni.
A meghallgatással teret tudunk adni a fájdalomnak és tiszteletet kifejezni a másik ember iránt, akinek nem kell szégyenbe burkolóznia, ami a lehető legalacsonyabb energiaszintű érzés, miközben nehézségeken megy keresztül. Azért, mert valaki veszteséget, csalódást, kirekesztettséget, munkahelyet vesztett el, attól még ugyanolyan értékes ember marad. A fájdalom, vagy veszteség a szégyennel karöltve a legrosszabb emberi érzés. Amire ilyenkor szüksége van az embernek, az a "hallak téged", értem, min mész most keresztül. Ezeket a segítő kezdeményezéseket hívom "csendes cselekedeteknek", amik a legtöbbet tudnak segíteni az adott szituációban.
Apró dolgokról van szó ugyan, amik természetesek, de rendkívül sokat számítanak abban a pillanatban, amikor az illető "kirepítve" érzi magát az életből. Legyünk hát támogatóak a bajba, nehézségbe jutott embertársaink iránt, egy öleléssel, meghallgatással, együttérzéssel, mert ezek a dolgok, amik igazán számítanak a nehéz helyzetben és visszahoznak az életbe.