Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Nem könnyű minden percben a tökéletességre törekedni, valójában igen megterhelő. Aki túlzásba viszi ezt a tevékenységet, azt hívják perfekcionistának. Nem betegség, de komoly tünetekkel járhat, ez frusztrációhoz, boldogtalansághoz vezethet. Le lehet azonban küzdeni, és jóra is tudod fordítani. Mutatjuk, hogyan!
A perfekcionista minden percben a tökéletességre törekszik a saját munkájával és gyakran hétköznapi életével kapcsolatban is. Magával szemben állít fel olyan elvárásokat, amiket gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni, így aztán sosem érzi, hogy elvégzett egy feladatot, állandóan igyekszik azt még jobban kivitelezni. Ez pedig azzal jár, hogy gyakran kicsúszik a határidőkből, ami tovább növeli a magával szemben érzett elégedetlenséget. Ez a tulajdonság a környezetünket alapesetben nem különösebben zavarja, leszámítva az esetleges határidők miatti kellemetlenséget. Egészen addig nem jelent nagy gondot mások számára, amíg valaki nem kezdi el elvárni ugyanezt a viselkedést a környezetétől. Te is ilyen vagy? Semmi gond, használd jóra ezt a tulajdonságot! A perfekcionizmust nem betegségként kell elképzelni, ez inkább olyan adottság, amit jóra lehet fordítani. De mégis hogyan? A jelszó az önismeret, a tanulás, a megfigyelés és a kötelező lépések megtétele.
Meg kell tanulnod nem minden pillanatban a tökéletességre törekedni, eltalálni azt a pontot, ahol már elégedettek lehetsz. Erre a tulajdonságra egész egyszerűen sem egy munkahelyen, sem a magánéletben nem jut elég idő. Pontosabban: tudnod kell, hogy mikor van szükség a tökéletességre, az általad is 100 százalékosnak nevezett eredményre, de azzal is tisztában kell lenned, hogy mi az, amire mások már azt mondják, hogy tökéletes.
Az első lépés ehhez a felismerés, hogy észrevedd magadban ezt a tulajdonságot. Ha másoknak már elég volt a munkád minősége, gondolkozz el rajta, hogy túl sokat követelsz magadtól. Beszélj egy kollégával, aki külső szemlélőként rálát a munkádra. Ha a perfekcionizmust a magánéletedben, hétköznapi teendőid során tapasztalod, akkor egy családtag véleménye is sokat számíthat.
Kevesen ismerik, pedig jó módszer lehet ennél a problémánál is a 80:20 szabály. Az elmélet lényege, hogy ahhoz, hogy egy feladat 80 százalékosan legyen teljesítve, igazából elég 20 százalékosra kihozni. Miért? Mert az elv szerint egy feladat lényege ebben a 20 százalékban rejlik – ha megtalálod ezt az arányt, nem pazarolsz el túl sok időt. A perfekcionizmust akkor tudod legyőzni, ha gyakorolsz. Jó sokáig, amíg bele nem jössz abba, hogy ne nyomasszanak azok az apróságok, amiket rajtad kívül soha senki nem fog észrevenni.