Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A vita, azaz az érvek vagy érvrendszerek ütköztetése egyidős az emberiséggel. Ha azt a szót halljuk, hogy vita, általában valami negatív felhangot érzünk. Ez sajnálatos, hiszen egy kulturált, megfelelő szabályok és keretek közé szorított érvpárbaj sok esetben lehet alapja a dolgok jobbá tételének. Hogy valóban így legyen, fontos, hogy néhány szabályt ne hágjunk át a vita során.
Egy kulturált vita során az első és legfontosabb szabály, hogy ne szakítsuk meg a vitapartner gondolatmenetét. Mivel érvek ütköztetéséről van szó, fontos, hogy mindenkinek lehetősége legyen kifejteni a véleményét. Csak akkor érünk célt, vagyis jutunk közös nevezőre, ha mindenki hiányérzet nélkül tudja közölni az álláspontját. Természetesen ez a saját véleményünkre is igaz, így ha egy vita során a szavunkba vágnak, higgadtan, de határozottan kérjük meg a vitapartnert, hogy engedje végig mondani az érvelésünket. Ezt a szabályrendszert használják sok nyilvános politikai vitaműsor során is. A résztvevőknek van egy adott időkerete, amivel gazdálkodhatnak egy téma alatt. Második szabály, hogy minden esetben kerüljük a személyeskedést! Egy megfelelő érvrendszerrel rendelkező személynek, nincs szüksége arra, hogy oda nem illő, személyeskedő sértéséket, megjegyzéseket használjon. Ha valamelyik fél mégis megengedi ezt magának, vélhetően azt jelenti, hogy kifogyott az észérvekből, továbbá önmagáról állít ki egy igen komoly szegénységi bizonyítványt. A harmadik fontos szabály, hogy érvek nélkül ne álljunk bele egy vitába, mivel az számunkra fog kellemetlen szituációt eredményezni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a vitapartnerünk nem rendelkezik az adott témára vonatkozó kellő ismeretanyaggal, akkor szintén a lehető legrövidebb úton zárjuk le a beszélgetést. Régi mondás, de ma is igaz, hogy az esetek döntő többségében a vitás szituációkban annak van a legnagyobb hangja, akinek a legkisebb az ismeret anyaga.
Nagyon fontos, hogy egy vita során mindig tényszerűen mondjuk el az érveinket. Csak olyan információkat közöljünk, aminek a valóságtartamában 100 százalékig biztosak vagyunk. Ha csak egyszer is valótlanságot állítunk, feleslegesen építünk fel egy jól kidolgozott érvrendszert, hiszen abban a pillanatban az egész addigi közlésünk hiteltelenné válik. Pontosan ezért kerüljük a kétértelmű mondatok használatát, azaz törekedjünk arra, hogy amit elmondunk, az a legkevésbé se tűnjön homályosnak.