Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az álom a természetes pihenési állapotunk, az alvás része, amikor az agyunk ugyan folytat némi aktivitást, de az idő nagy részében nincs tudatos kontroll alatt, vagyis nem az egónk irányítja az elmeműködést. De akkor ki? Egy másik énünk? A lelkünk? Vajon az álmok világa csupán illúzió? Milyen messze lehet az ébrenlét univerzumától? Megannyi kérdés, ami a legelszántabb tudósokat is elriasztotta egy időre a fantazmaképek feltérképezésétől, így rengeteg hiedelem ütötte fel a fejét ezen a fronton. Az agykutatás és a kognitív neurológia robbanásszerű fejlődésével viszont az ábrándfejtés nagy elánnal működni kezdett, így napjainkra számtalan korábban valóságként kezelt tévhit az álmokról megdőlni látszik. Melyek ezek?
Alvásunk gyors szemmozgás nélküli (Non-Rapid-Eye-Movement, azaz NREM) és gyors szemmozgásos (Rapid-Eye-Movement, azaz REM) szakaszokra bontható. Egy normál alvási ciklus, ami átlagosan másfél-két órás, négy NREM és egy REM periódusra tagolódik, és egy éjszakai regenerálódás során jó esetben négy-hat ilyen turnusban van részünk. Azt tudnunk kell, hogy egy ilyen alvási ciklusban a NREM és REM fázisok sorrendje szigorúan kötött, és a következőképpen néz ki: NREM1 – NREM2 – NREM3 – NREM4 – NREM3 – NREM2 – NREM1 – REM. Jól látható tehát, hogy a NREM, azaz a lassú hullámú alvás, illetve mély alvás az intenzitás szerint további stádiumokba sorolható, és felébredni kizárólag a REM szakaszban tudunk, olyannyira, hogy amennyiben valakit felébresztünk NREM4-ben, akkor mielőtt magához térne, bejárja a NREM3 – NREM2 – NREM1 – REM etapokat, és csak utána tér magához. A REM szakaszt amúgy is erős agyi aktivitás jellemzi: korábban úgy vélték, hogy kizárólag ebben a fázisban álmodunk, a gyors szemmozgásokat is a víziók pásztázásával hozták összefüggésbe. Ez az első tévhit az álmokról, ugyanis az időközben folytatott vizsgálatok rámutattak arra, hogy a NREM sekélyesebb periódusaiban, főleg hajnaltájt az álommanók gyakran repítenek minket az érzéki csalódások kozmoszába.
Korábban úgy vélték, hogy az álomvilág nem a kiváltságosok privilégiuma, és minden emberről elmondható, hogy álmokat sző az éjszaka folyamán, csak reggelre egész egyszerűen nem emlékszik rá. Ez a fáma is megdőlni látszik, ugyanis az ezredfordulós felmérések alátámasztották, hogy igenis léteznek olyanok, akik egyáltalán nem kergetnek ábrándokat.
Valljuk be, ez a nézet már azért egy laikust is elgondolkodtat. Egy kisgyerek még ritkán küzd érzelmi nehézségekkel, de esetükben is meglehetősen gyakori, hogy ijesztő álmokat látnak. Akkor vajon hogy lenne összefüggés a mentális zavar és a lidércnyomás között? Az újkeletű kutatások valóban rávilágítottak, hogy az ilyen jellegű látomások korántsem egy zavartabb lélek kivetülései, sokkal inkább tekinthetők egyfajta alvászavarnak.
Felejtsük el ezt a hiedelmet is! Attól, hogy álmunkban minden kétséget kizáróan tisztában vagyunk vele, hogy mindaz, amit tapasztalunk, csupán képzeletünk játéka, még nem áldott meg minket különleges képességekkel a sors, sőt az emberek többsége ezt az érzést átéli az élete folyamán, ráadásul fejleszthető is.