Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Gyakran nem viselkedünk megfelelően – gondoljuk mi. Ha azonban a dolgok mélyére ásunk, azzal szembesülhetünk, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz. Néhány tévhit a szokásokról, amik bizony jót tesznek nekünk.
A szociális kapcsolataink rendkívül fontosak. Társaságban tölteni az időt szórakoztató, feltölthet bennünket, és a barátaink bizony jó hatással vannak ránk. De mi van, ha egy kis magányra vágyunk? Egy kis semmittevésre? Amikor egy kis időt otthon töltünk, csak magunkkal törődve, az a szakértők szerint nem csak hogy teljesen rendben van, de a lelki egészségünknek is jót tesz. Ilyenkor kiszállunk a sokat emlegetett mókuskerékből, lassan isszuk meg a reggeli kávénkat, és élvezzük, ahogy a hűs szellő végigsimít az arcunkon. És ez bizony jó nekünk.
Hát nem az. Tudatni a környezetünkkel, hogy miben tudunk kiemelkedően teljesíteni, kifejezetten előnyös a számunkra. Persze nem a nap huszonegy órájában kell dicshimnuszt zengeni magunkról, de informálni a környezetünket fontos dolog. Hiszen számtalan problémát megoldottunk már, és legyőztünk nehéz akadályokat is. Tudjanak erről mások is.
Ahogy a hibáinkról is. Hiszen követünk el hibákat, és ezek beismerése nem vet ránk rossz fényt. Emberek vagyunk, nem robotok.
Hát nem kell mindig. A szakértők egybehangzóan állítják, hogy a döntésképtelenség tulajdonképpen egy döntés. Ilyenkor ugyanis nemet mondunk. Hiszen amikor számunkra előnyös és kedvező kimenetelű helyzet adódik, azonnal igent mondunk. Tudjuk mi jól, mi kell nekünk. Amikor döntésképtelenek vagyunk, akkor inkább a megfelelő indok hiányzik a nemleges válaszhoz a hozzáértők szerint.
Szélsőséges érzelmeket okozhatnak nálunk bizonyos helyzetek. Nyugodtan legyünk dühösek, nincs azzal semmi baj. Szégyenkezünk? Szégyenkezzünk, ha van rá okunk. Nyilván olyat ettünk, amit később már nem láttunk helyesnek. A szégyen segít elkerülni számunkra azt, hogy még egyszer ugyanígy döntsünk.
Bizony a lassan végzett munka sem rossz szokás. Sőt. Nem kell mindig csak rohanni. Beleveszhetünk a részletekbe. Alaposan belemélyedhetünk a munkánkba, amivel lehet, hogy nem végzünk gyorsan, de eredményt hoz. Talán jobbat is. Ne csak a cél lebegjen a szemünk előtt, az odavezető út is fontos, mert az számtalan tanulsággal szolgálhat számunkra. Hiszen az út a cél – egyesek szerint.
Érdemes tehát fenntartásokkal kezelni a szokásokat övező előítéleteket. Magunkra érdemes figyelnünk, hiszen mi tudjuk a legjobban, hogy mi is az, ami jó nekünk.