Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Vannak közhelyek, amelyeket ismer és hall az ember már-már naponta, a könyökén jön ki és elengedi a füle mellett. Viszont megesik néha az, hogy olyan elemi erővel hatnak ezek az ősrégi “bölcsességek”, hogy akár az életünket is meg tudják változtatni. Egyetlen példával szeretnék élni, a címben szereplővel.
A “nem vagyok tökéletes” kijelentés érzése, megtapasztalása valójában erő. Egy olyasfajta belső tudás, amire bátran lehet építeni, olyan mint egy háznak az alapja. Az olyanok mellett, mint: értékes, szerethető vagyok és megérdemlek dolgokat. Másképp szólva: akiben nem elég stabil, nem elég mély ez a megnyugtató, fellélegzést biztosító tudat, az sokkal jobban szorong a tökéletesség délibábjától. Mai divatos szóval élve a teljesítményszorongástól. Gyerekeknél és felnőtteknél is elképesztően gyakori. Másképp maximalizmusnak is nevezik, és milyen sokan hangoztatják fennhangon, hogy maximalisták. A maximalizmus mértéke viszont egyenes arányban áll(hat) a szorongás mértékével.
A jó öreg vágyakozás a tökéletesség után! Arra késztet bennünket, hogy a mindennapi életünkben legalább négyfelé szakadjunk, és megpróbáljunk keveréke lenni egy vállalatvezető üzletasszonynak/férfinak, otthonteremtő-fenntartó apának/anyának, szexi nőnek/pasinak és klassz barátnak is akár. Ez enyhén szólva is lehetetlen küldetés. Mindettől függetlenül ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mindig jobban, mindig többet és nagyon gyakran túl sokat akarjunk csinálni. Íme néhány tipp a Wonder WoMan szindróma elengedéséhez, és ahhoz, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!
Órákat tölteni a magunk által kijelölt munkamenet betartásának sürgetésével, hogy mit kellett volna cselekednünk, mit nem kellett volna végeznünk, vagy hogyan csinálhattuk volna jobban, ez mindenkinek ismerős. De vajon az az idő és energia, amit a morál aláásására fordítunk, valóban megéri? Mindenekelőtt arra kérlek kérdezd meg magadtól, vagy inkább tedd fel magadnak a "helyes" kérdéseket:
- Ez elősegíti az ügyet, a dolgomat?
- Ettől jól érzem magam?
- Ez pozitívan hat rám?
- Én vagyok az egyetlen, akivel ez megtörténik(t)?
Ezért azt javaslom, hogy az önostorozást cseréld fel egy kis önegyüttérzésre, és ne feledd, hogy mindent megteszel, amit tudsz és megtehetsz…hiszen ha többet tudnál, akkor azt is megtennéd. A gyerekpszichológiában Winnicott által megalkotott “elég jó anya” fogalmát transzferáljuk elég jó főnöknek/alkalmazottnak, férjnek/feleségnek, és így tovább.
Gyakran a ruminálás (aggódás) áldozataként nehezen tudunk hátralépni. Harcolunk a negatív érzelmek ellen, mindenáron megpróbáljuk irányítani őket. Ám ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük, mindenekelőtt el kell fogadnunk. A buddhista hiedelem rendszer(ek)ben minden fejlődni hivatott és eltűnni. Ezért nincs értelme az érzések ellen sem harcolni, mivel amúgy is ideiglenesek, átmenetiek. Ehhez segíthet egy jó kis vizualizációs gyakorlat, mint például: egy szörfdeszkán képzelem el magam, és ahhoz, hogy ne nyeljenek el a (gondok)hullámok, a víz erejét felhasználva haladok előre.
"Ennek így, annak úgy kell lennie"…“Ilyennek kellene lennem (rendszerető, pontos, kedves, nyugodt, türelmes stb.) Ezek az elvárások mindennapjaink rutinjainkba beépültek, nem is könnyű őke “leépíteni”, de nem is lehetetetlen.
Ezeket is egy kis odafigyeléssel lehet kezdeni, azonosítva azt a pillanatot, amikor az elvárások felmerülnek. Mikor a leggyakoribbak? Reggel, amikor felébredek? Nappal az irodában? Este lefekvés előtt? Miután meg tudjuk fogalmazni, könnyebb lesz őket semlegesíteni.
Aztán megvizsgáljuk, hogy mely életterületeket érintik (személyes, szakmai), szem előtt tartva, hogy a tennivalók listájának csökkentése a cél (lásd: megtanulok nemet mondani), és ezáltal a "kell"ek listája is csökken.
Végül kicseréljük az elvárásokat feltételes módba: a kell helyett úgy fogalmazok, hogy szeretnék, igyekszem, és ha nem úgy sikerül, akkor sincs semmi baj. Ez nem azt jelenti, hogy nem tesszük meg a tőlünk telhetőt, de nagyon sokszor érdemes elfogadnunk, hogy ennyire tellett…kész, ennyit tudtam ekkor és ott.
A legjobb hír az egészben az, hogyha a saját magad gyarlóságát, esendőséget, tökéletlenségét elfogadod és megérted, akkor a többi embertársad iránti is jóval nagyobb a megértés és az elfogadás. Ez pedig rendkívül sokat hozzásegít az emberi kapcsolatok harmonikusabbá tételéhez.