Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A krízishelyzetek nagyszerű lehetőségek az érzelmi intelligencia fejlesztésére és mélyítésére. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a válságos helyzetek megzavarják a szokásos, rutinszerű mintáinkat és jóval erősebb érzelmi reakciókat generálnak. Felül olyankor az ember egy érzelmi hullámvasútra és jóval nagyobb amplitúdóval közlekedik a mindennapi érzelmek tengerében. Ha elég szemfülesek és tudatosak vagyunk, megragadjuk a lehetőséget, de ugyanakkor el is lehet szalasztani, mondván, hogy: most nincs rá időm, kitartok és megvárom, amíg elmúlik a baj (helyzet), vagy ha egy picit már jobb, akkor: jó, most nem alkalmas, kihasználom - amíg lehet - a jó oldalát.
Az érzelmi intelligencia röviden fogalmazva az a képességünk, hogy felismerjük, megértsük és kezeljük az érzelmeket önmagunkban és másokban, - ahogyan Daniel Goleman meghatározza. Függetlenül attól, hogy a válság mögötted van-e vagy sem, íme néhány kulcs, amellyel bővítheted az érzelmi intelligenciád fejlesztését.
Az első lépés az, hogy figyelj arra, hogyan érzed magad. Válság és bizonytalanság idején az érzelmek folyamatosan változó koktéljával kell szembe néznünk: félelem, remény, frusztráció, csalódás, stb. Amikor napközben a pörgés hevében van az ember, szinte teljesen elfeledkezünk róluk, vagy fordítva, pont belemerülünk az érzelmi kavalkádba és elsodornak bennünket, mint könnyű faágakat a sebes sodrású patak. Időközönként próbálj megállni – a legjobb minden nap ugyanabban az időszakban - néhány pillanatra és megfogalmazni az érzelmi állapotot bármilyen történés közben, előtt, után. Akár kognitív, akár fizikai-gyakorlati feladatról van szó, nézd meg, hogyan állsz hozzá, milyen érzés benne lenni, befejezni, stb. (Unom ezt, örömmel tölt el, szorongok tőle, lelkesít, stb.) Érzelmeinkre való tudatos rálátás és azok megnevezése az érzelmi szabályozás egyik legjobb stratégiája.
Az elméd hajlamos felerősíteni az érzelmi reakcióidat addig a pontig, hogy néha azok kiszabadulnak a kezedből. Bizonyos helyzeteket nem a maguk egyszerű tényszerűségében kezelünk, hanem „fűzzük tovább a mesét”, a gondolatsort, amíg eljutunk akár a pánikszerű szorongásig is, vagy a kirobbanó haraghoz. („Ahogy rám nézett, abban aztán minden benne volt, biztos, hogy utál…vajon mikor fognak kirúgni…most hol keressek valami biztos melót?). Tedd jó szokássá, hogy az ehhez hasonló gondolatfolyamoknál felteszed magadnak a kérdést: ez most mennyire reális, van-e értelme annak, hogy vég nélkül rágódjak e gondolatok tömkelegében? Többnyire nincs. Bár nem egyszerű és könnyű a folyamat, de rendkívül sokat tud segíteni abban, hogy kilépjünk a megszokott gondolati kerékvágásból és az érzéseink intenzitása is csökkenjen.
Nézd meg, hogy érzelmeid mennyire természetesek, normálisak, röviden emberiek. Rendkívül gyakran mea culpa-zunk a saját érzéseink miatt (ezért nem kellene haragudnom, szoronganom, ezt nem kellene szégyellenem, stb). Ha gyakran nem vesszük figyelembe őket, ez elfojtáshoz vezethet. Az pedig egy időzített bomba. Mutass több megértést és kedvességet érzéseiddel szemben. Minél inkább elismered, valamint elfogadod őket, annál kevésbé feszítenek, „szorongatnak”. Ha folyton kritizálod magad, valójában rosszul bánsz saját magaddal.
Egy érzelem átlagosan 90 másodpercig tart, amíg nem engeded, hogy a kisördög a fejedben átvegye a hatalmat. A fejed ellenszere a tested. Koncentrálj a légzésedre és arra, hogy a testedben az egyes érzelmek hogyan és miként léteznek. Különösen a torokra, a mellkasra és a hasra figyelj. Az érzelem magától elcsitul, ha engeded. Képzeld úgy el valóban, mint egy hullámot: a mélyből elindul, majd növekszik, dagad, elérve a csúcsot pedig leenged, „megpihen”, majd újra és újra. Cselekedni pedig nem az érzelmi hullám csúcsán tanácsos, hanem amikor lecsengett és elcsitult. De akkor szükséges: beszélj, menj, tevékenykedj, stb.
Mindannyiunknak megvannak a különböző érzelmi reakciói válságos helyzetekre. És amikor krízis van, (amúgy anélkül is) össze kell tartanunk. Miután a saját érzelmeiddel már tudatosabban bánsz és kezeled őket, nevezd meg másoknál is amit látsz, érzel, és fejezd ki, hogy azok érthetőek, természetesek. Ne próbáld megnyugtatni vagy megváltoztatni a másik ember érzelmét, mert ez olyan, mintha azt mondanánk neki, hogy téved ha így reagál, ami általában nem működik jól. Figyelj a hangodra: a nyugodt, lassú, lágy hang segít helyreállítani az érzelmi biztonságot a másik személyben és ugyanakkor téged is örömmel tölt el, ha segíthetsz.