Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Amikor véget ér egy párkapcsolat, az a legtöbb esetben sérüléssel jár. Egyik, vagy mindkét fél számára. Az új élet elkezdése pedig nem mindenki számára könnyű egy szakítás után. Mire figyeljünk, hogy könnyebben átessünk ezen az időszakon, illetve melyek azok a hibák, amiket nem szabad elkövetni?
Szakítás után egy olyan (átmeneti) időszak kezdődik, ami szinte mindenki számára megterhelő, ezért, vagy azért. Sokan rendkívül nehezen kecmeregnek ki ebből az állapotból, nem képesek túllépni, gyászolják a kapcsolatot. Pedig ami elmúlt, az elmúlt. Szeretteink elvesztését sem tekinthetjük semmisnek, a szakítás hasonló gyász, mint amikor távozik valaki számunkra fontos az élők sorából. A gyászt meg kell élni, ugyanakkor nem szabad beletemetkezni, keresni kell a kiutat, a kapaszkodókat. Mi az, ami semmiképpen se kövess el szakítás után? Mutatunk 6, gyakran elkövetett hibát.
Egy szakítás után sajnos sokszor nem vagyunk képesek reálisan gondolkodni, így téves képeket, érzéseket hívunk elő akaratlanul is. Az egyik ilyen, hogy a volt párkapcsolatunkat tökéletesnek látjuk, olyannak, ami nélkül nem lehet élni és már nem is lesz olyan kapcsolatunk többé. Pedig valamiért szétment, nem igaz? Azaz biztosan nem volt tökéletes és továbbra is remek esélyünk van arra, hogy megtaláljuk az igazit. A kapcsolat mellett volt párunkat is hajlamosak vagyunk idealizálni, csak a jó tulajdonságai jutnak eszünkbe, hibái pedig alig-alig. Ez szintén rossz út, érdemes belegondolni azokba a dolgokba, szituációkba, amelyek nem tetszettek nekünk, amikkel nem voltunk elégedettek.
A legtöbbször saját magunkat, de az is előfordulhat, hogy exünket okoljuk a szakításért. Pedig kettőn áll a vásár, valami nem működött és ezért jött a szakítás, felesleges bűnbakot keresni. Főképp azért, mert ez a magatartást egyrészt továbbra is „benne tart” a kapcsolatban, másfelől feleslegesen kelt negatív érzéseket magunk és mások felé. A folytatással kapcsolatban sem mindegy, milyen szájízzel zárunk le egy kapcsolatot.
Ez a gyászba való beletemetkezés ellenkezője. Azt jelenti, hogy szakítás után a fájdalmat, félelmet elfedve éljük tovább életünket, úgy, mintha mi sem történt volna. Ez azért helytelen magatartás, mert hátráltathatja a gyógyulást, tévesen mutatva azt a képet, hogy nem sérültünk. Ha nem veszünk tudomást a gyászról, attól az még ott van és később még jobban visszaüthet életünkben.
Egy szakítás után a megoldás saját magunkban van, a párkapcsolat szétesését nekünk kell feldolgoznunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem kérhetünk segítséget, azonban nem terhelhetünk másokat a végtelenségig. A legőszintébb segítő szándék is vissza fog esni akkor, ha a tapasztalat az, hogy a segítendő csak mankót keres, esze ágában sincs saját maga újra megtanulni járni.
Nem tesz jó az önértékelésünknek, ha a saját magunk nyakába varrjuk a párkapcsolat elmúlását. A szakítás után gyakori, hogy magunkba süppedve keressük a hibát, ostorozva magunkat. Ha magunk úgy érezzük, hogy minket nem lehet/szabad szeretni, akkor ez a kisugárzásunkon is látszani fog, hátráltatva a továbblépést, egy következő kapcsolat lehetőségét.
Bármennyire is nehéz, egy szakítás tudnunk kell elengedni volt párunkat. Másképp ez nem megy. Ez nem azt jelenti, hogy töröljük őt emlékezetünkből, ez nonszensz, ám az sem jó, ha gondolataink továbbra is körülötte forognak. Igyekezzünk távol tartani magunkat az élő és virtuális találkozástól, ami persze nem egyszerű, az érzelmi elengedés nem megy egyik napról a másikra. Ha nehéz, kis lépésekkel kell előre haladni.