Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Kapcsolatfüggőség vagy szerelem? A szakemberek szerint nagyon nem mindegy, hogy melyik, és arra figyelmeztetnek, hogy keskeny határvonal választja el egymástól az igaz szerelmest attól, aki csak a másikba kapaszkodik. Íme, 6 jel, hogy a párunk kapcsolatfüggő.
Amikor szerelmesek vagyunk, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Nem akarjuk, hogy a másik megváltozzon. Pont jó nekünk. Tökéletes. A kapcsolatfüggő azonban megpróbálja ráerőltetni az akaratát a másikra, meg akarja neki mondani, hogy mit tegyen, hogyan gondolkodjon, hogy viselkedjen. Irányítani akar bennünket, irányítani akarja az életünket, anélkül, hogy figyelembe venné, mit is akarunk, vagy mi a jó nekünk.
Ha őszintén, szívből, mélyen szeretünk valakit, az életünk megtelik csodákkal, mosolyognak ránk az emberek. Mi pedig visszamosolygunk. Jól érezzük magunkat, nem számít a múlt, örömmel várjuk a jövőt. Sugárzik rólunk a boldogság, és ezt a környezetünk is látja rajtunk. A kapcsolatfüggő nem ilyen, ő borúsan látja a jövőt. Egy szerelmes tele van energiával, a kapcsolatfüggő meg állandóan fáradt, kimerült. Ez a borúlátás aztán lassan ránk is átragad, és egy idő után már mi sem érezzük felszabadultnak, boldognak magunkat. A kapcsolatfüggő gondolatai negatívak, szürkének látja a világot, és semmi jót nem vár a jövőtől.
Amikor szerelmesek vagyunk, kialakul a MI helyzet. Megszűnünk egy kicsit önállóan létezni, közösek lesznek a céljaink, az álmaink, közösen oldjuk meg a problémáinkat. És ez teljesen természetes lesz a számunkra, tudjuk, hogy ez így van jól. Nincs rivalizálás, figyelünk a másikra, meghallgatjuk őt. A kapcsolatfüggők viszont nem tudnak szívből szeretni. Ráerőltetik az akaratukat a másikra, azt akarják, hogy az legyen, amit ők gondolnak. Csak az ő véleménye számít majd, csak az lesz jó, amit ő gondol vagy tesz. Csak ő, csak ő, csak ő. A MI nem lesz fontos a számára.
Amikor szerelmesek vagyunk, együtt valósítjuk meg az álmainkat. A másik nem tud repülni? Kölcsönadjuk neki a szárnyainkat. Segítjük és támogatjuk egymást. És ez a világ legtermészetesebb dolga lesz. Azt akarjuk, hogy mindketten fejlődjünk, előbbre jussunk az életünkben. A kapcsolatfüggő azonban csak önmagára gondol. Csak önmaga lesz fontos, mi nem. Az ő vágyai, álmai lesznek a fontosak, a miénket igyekszik elnyomni, háttérbe szorítani. Mi pedig mellette szép lassan feladhatjuk az álmainkat. És ez nem jó nekünk.
Ha szerelembe esünk, boldoggá tesz, ha a partnerünk beszélget vagy barátkozik másokkal. Egy kapcsolatfüggő kapcsolatban ez nem így van. A kapcsolatfüggő féltékeny minden kapcsolatunkra. Úgy gondolja, hogy emiatt elveszíthet bennünket, és azt akarja, hogy egyáltalán ne beszélgessünk másokkal. A barátainkat megpróbálja elidegeníteni tőlünk, nem támogatja hobbinkat, sőt, gyakran azt sem akarja, hogy dolgozzunk. Azt szeretné, ha otthon ülnénk, és nem kerülnénk kapcsolatba senkivel, csak és kizárólag vele. A féltékenysége odáig fajulhat, hogy már irreálisan gondolkodik és cselekszik. Az igaz szerelemben nincs ilyen. Ott tisztában vagyunk azzal, hogy bár egyek lettünk, mégis két, különálló személyiség vagyunk. Eszünkbe sem jutna, hogy elzárjuk a partnerünket másoktól.
A szerelem magabiztossá és elégedetté tesz bennünket. Várjuk a holnapot, a közös programokat, még egy átlagos heti nagybevásárlást is csodaként élünk meg a szerelmünkkel. A kapcsolatfüggőnek nincsenek ilyen gondolatai. Ő nem lesz elégedett sem a helyzettel, sem önmagával. Nem lesz képes meglátni a jót, szorongani fog, azt várja, hogy valami rossz történjen. És mi lehet egy kapcsolatfüggőnek a legrosszabb? Hát az, hogy elveszít bennünket. A kapcsolatfüggő bizonytalannak érzi magát, úgy érzi az élete nincs rendben, míg egy szerelmes azt érzi, hogy sínen van az élete, és pont ott van, ahol lennie kell.
A kapcsolatfüggő bizonytalansága kihat a gondolkodására és a tetteire. Nem tudja élvezni a pillanatot, neki egy utazás kínszenvedés, egy grillezés a barátokkal egy tortúra, egy rokonlátogatás pedig maga a pokol. Ez a bizonytalanság és negatív gondolkodás aztán rátelepszik a kapcsolatra, és megfojtja azt. Az őszinte szerelmes boldogsága halványulni kezd, nem érti a másik problémázását, a szerelmes csak örül mindennek. A kapcsolatfüggő pedig a saját negatív gondolataiba süllyed, egyre féltékenyebb lesz, és mindenben a rosszat látja majd. A kapcsolatfüggő bizonytalansága mérget csepegtet a mindennapokba, ellopja azok szépségét, és csak a sötét felhők maradnak, amik árnyákot vetnek egy csodálatos szerelemre.