Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Ha megkérdezünk tíz embert, hogy mit szeretne az életben elérni, a felszínes válaszokon túl szinte mindenki oda lyukad ki, hogy boldog szeretne lenni. Ha megkérdezünk tíz szülőt, hogy mit szeretne a gyerekének a leginkább megadni, vagy hogy mit érjen el a gyereke, sokszor elsőként hangzik el, hogy leginkább azt, hogy boldog legyen.
Közhely a mai életformára jellemző stresszes kifejezés, de mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mert sok aspektusának nem vagyunk tudatában. Például abba kevésbé gondolunk bele, hogy a stresszhelyzetekre adott reakciók – az üss/fuss/lefagyás alapérzelmei: a düh, a félelem és a szomorúság. Ezekkel az érzelmekkel pedig napi szinten többször találkozunk. Mivel rengeteg inger ér bennünket, - az érzékszervek által többek között - ezért egyre nehezebb egy viszonylag állandó örömteli állapotban megmaradni, ugyanis az élethelyzeteket és a felmerülő érzelmeket is kezelni kell. Első lépésként azt szükséges felismernünk, hogy jóval több stressz ér bennünket, mint amennyit valójában tudatosítunk, és ennek az elfogadásával máris csökkenhet a boldogság kék madarának sóvárgó keresése.
Miután tisztában vagyunk vele, hogy a mindennapjainkban sok váratlan hatás érhet – a hirtelen jött döntéshelyzet, a közlekedési dugó, betegség, stb. – a boldogságra való ráfeszülés alábbhagy, hiszen amikor a helyzet aggasztó, bosszantó vagy netán lesújtó, akkor az valójában még nagyobb feszültséget okoz, ha mégis boldogok akarunk maradni. Az a saját emberi természetünk megerőszakolása, hiszen ha egy hír minket szomorúvá tesz, akkor az természetellenes, ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk szomorúak. Különösen nehéz ez a gyereknevelésben, hiszen a szülő nagyon nehezen viseli, hogyha a gyereke félelmet érez, dühös, vagy valamiért szomorú. Gyorsan meg szeretné szüntetni, hogy ismét és örökké?! boldog legyen. A leghasznosabb a negatív érzelmeket is megnevezve, elfogadva tudomásul venni és hagyni átengedni magunkon, a gyerekeken is, ugyanis a valódi egészséges testi és lelki működéshez ezeknek meg kell történniük. Ha nem így járunk el, akkor az elfojtás, a tudomásul sem vétel előbb utóbb kellemetlen tünetekhez vezet, és sajnos boldogtalansághoz.
Ami masszívan hozzájárul még a boldogságmítosz árnyoldalához, az az utóbbi évek bennünket mérhetetelenül elárasztó közösségi média vizuális tartalma, melynek a böngészése, nézése önbecsülésünket, hangulatunkat – sokszor negatív irányba befolyásolja, és ez már kimutatott tény. A mások által megosztott boldog, felhőtlen idilli kép azt a látszatot kelti, hogy többnyire mindenkinek jól megy és boldog, és az erre való erőltetett törekvés és látszatfenntartás még mélyebbre tudja a hangulatot süllyeszteni. Tudatos és szűrt fogyasztás lenne célszerű ezen a téren (is). Ennek következtében nagy a kontraszt a látszat és valódi érzelmek között és ezek mind hozzájárulnak az elégedetlen, boldogtalan létezéshez.
Az aránylag kiegyensúlyozott, harmonikus élethez elégséges, ha arra törekszünk, hogy megéljük a mindennapi élet által hozott jó-rossz érzések együttesét, színes kavalkádját, és ha kellőképpen figyelünk rájuk, akkor felfedezhetünk bennük boldog pillanatokat, perceket. Legtöbbször ez is elég.