Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Számos szakember kutatási területe a fel nem dolgozott családi traumák hatása. Vajon valóban tovább öröklődhetnek? Hogyan lehet felismerni a traumák okozta tüneteket? Mennyire határoznak ezek meg minket? Miként hatnak ránk a felmenők által átélt nehézségek? Az eddigi kutatások eredményeit alapul véve most megválaszoljuk ezeket a kérdéseket.
A traumát átélő nemzedéket követő generációnál annak ellenére jelentkeznek a trauma okozta tünetek, hogy saját maguk nem élték át a traumatikus élményeket. Ezt a jelenséget nevezzük transzgenerációs hatásnak. Tehát amellett, hogy a gyerekek öntudattalanul átveszik a családi viselkedésmintákat, esetükben a fel nem dolgozott családi traumák hatása is öröklődik a gének által. Amikor valaki megpróbálja kutatni elakadásai és ismétlődő kudarcai okát, sokszor kiderül, hogy a saját életében nem talál magyarázatot. Ekkor érdemes a felmenők életeseményeit vizsgálni, hiszen a feldolgozatlan traumáik az utódokban élnek tovább. Szóval a felmenők fel nem dolgozott traumái nem tűnnek el nyomtalanul, tovább élnek az utódokban. A családi traumák által meghatározott lelki mintázatok és érzelmi reakciók beépülnek a gyermekek lelki világába. Sőt, a gyermekek képesek átvenni a szülők szorongásait és félelmeit is. Ma már az emberi sorsok nem érthetőek meg transzgenerációs szemlélet, vagyis a családi múlt részletes feltárása nélkül.
A fel nem dolgozott traumatikus élmények számos testi és lelki problémát idézhetnek elő akár generációkkal később is az utódoknál. Jelentkezhet többek között hangulatzavar, depresszió, alacsony önértékelés, érzelmi megközelíthetetlenség, pánikbetegség, szorongás és különféle stresszreakció. Nem számít, hogy hány év telt el a traumatikus élmények óta, amíg nem történik meg a családi traumák feldolgozása, azok ott fognak maradni. A ki nem mondott traumák minden esetben kifejtik hatásukat az utódok életében. Azonban tudatossággal és rendszeres önmunkával kezelhető a probléma. Szakember segítségével el kell gondolkodni többek között az ismétlődő mintákról, a szülőkkel kapcsolatos hasonlóságokról, a családi titkokról és traumákról. A kutatást pedig a transzgenerációs örökségek feldolgozása követi. A problémákat ki kell mondani és szembe kell velük nézni. A feldolgozásra érdemes időt szánni, hogy a következő generációknál már ne jelentkezzen a családi traumák hatása.