Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A megbánás egy alapvető emberi érzelem, alig-alig akad olyasvalaki, aki nem ismeri azt a fajta csalódottságot, amikor magunkat (vagy magunkat is) hibásnak érezzük valamely szituáció után. A megbánásnak több típusát is megkülönböztetjük, mindegyiknek más a kiindulópontja, de mindegyiken lehet dolgozni.
Csalódottak vagyunk, vagy bánunk valamit? Nem teljesen ugyanaz a két fogalom. A megbánás énközpontú, míg a csalódásért inkább okolhatunk külső tényezőket. A megbánásnál el kell ismerjük, hogy mi vagyunk a ludasak, a hibásak, vagy legalábbis tevékeny részünk van egy olyan dologban, ami balul sült el (vagy úgy gondoljuk, hogy balul sült el). Talán éppen ezért nehéz feldolgozni a megbánás érzését, hiszen alapvetően magunkban kell keresni a hibát. Valaki azt mondja, nincs értelme a megbánásnak, ez azonban így nem igaz. Az érzést nem lehet csak úgy elhárítani, lerázni magunkról, ha jelen van, akkor valamit kezdenünk kell vele.
Sokféle megbánás létezik, és egyénileg eltérő, kinél mely típusok jönnek elő, gyakoriak, és ki, hogyan küzd meg az érzéssel.
Alapvetően az emberek azt bánják, hogy a múltban nem tettek meg bizonyos dolgokat, nem dolgoztak elég keményen valamely céljukért, álmukért, vagy éppen az egészségük érdekében nem cselekedtek megfelelően. A jelen való és a jövő feltételezett ismeretében megbánjuk a múltbéli hanyagságot, okosabban, felelősségteljesebben, taktikusabban kellett volna cselekedni, viselkedni akkor, és most jobb, kiegyensúlyozottabb életünk lenne. A feloldás ebben az esetben az lehet, hogy a múltból tanulva a jelenlegi dolgainkhoz megpróbálunk másképp hozzáállni.
Sokan bánják aztán meg azt, amit nem tettek meg. Nem volt erejük, lehetőségük, bátorságuk, kedvük hozzá. Most viszont már érzik a hiányát. Ilyen lehet például egy munkahelyváltás, egy vállalkozás elindítása, vagy egy idegen nyelv elsajátítása. De érzelmi dolog, például egy elszalasztott párkapcsolat is lehet az ilyen típusú megbánás tárgya.
A másik ember, egy emberi kapcsolat elhanyagolása igen gyakori tárgya a megbánásoknak. Barátságok, szerelmek, rokoni kapcsolatok – szinte mindenkinek akad sara ezek terén. Olyan értelemben, hogy elsorvadt az adott kapcsolat, de akár olyan értelemben is előfordulhat, hogy meg sem született, de megszülethetett volna. Sokat lehet tanulni ezekből az esetekből, úgy lehet a leghatékonyabban megelőzni az ilyen típusú elvárást, hogy dolgozunk kapcsolatainkon, törődünk a környezetünkben élőkkel, vagy azokkal akikkel bármilyen szituációban összesodor a sors.
A fentiekhez képest ritkább, viszont sokszor annál fájdalmasabb érzés a nem cselekedtem jól típusú megbánás. Ez amolyan erkölcsi dilemma, talán eleinte próbáljuk védeni a viselkedésünket, cselekedetünket, de valahol tudjuk, hogy az nem volt helyes. Előbb-utóbb eljutunk a megbánás fázisába, amelyet nem könnyű fájdalommentessé tenni. Kérhetünk iránymutatást, követhetünk pozitív példákat és a legjobb út, ha ezek segítségével megpróbáljuk kifejleszteni magunkban azt, hogy a ráérezzünk a helyes útra. Hallgassunk a szívünkre és ne féljünk a megpróbáltatásoktól!
Semmiképpen se féljünk a megbánástól, hiszen annak hiánya akár komoly pszichiátriai betegség jele is lehet. A megbánás nem szégyen, emelt fővel, tudatosan kell kezelnünk jólétünk és jövőnk érdekében.