Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Sokan az év elejét jelölik meg magukban a számvetés idejének, ilyenkor értékelik az előző év tapasztalatait, illetve jelölik ki azokat a területeket, ahol változtatni akarnak. Mindannyian ismerjük a mondást: a harag rossz tanácsadó. Gondoljuk át tehát a múltbeli sérelmeinket – lehet, hogy eljött a megbocsátás időszaka.
Ha a felnőtté váláshoz hozzátartozik a megbántódás és a sértődés, akkor a megbocsátás legalább annyira hozzájárul személyiségünk kialakulásához. Mindannyian tudjuk, sokszor elég egy félreértett szó, egy nem odaillő hangsúly, és máris kialakulhatnak bennünk olyan impulzusok és érzések, amelyek sértődéshez, ebből kifolyólag megbántódáshoz vezetnek. A tavalyi év a bezártsággal, az ebből kialakuló frusztráció, a személyi szabadság korlátozása együttesen mind hozzájárulhattak olyan érzések kialakulásához, amit normális keretek között egy kézlegyintéssel intéztünk volna el. Sajnos azonban nem hagyományos évet zártunk, mind a magánéletünkben, mind a munkahelyünkön olyan dolgokkal szembesülhettünk, amelyekkel nem tudtunk mit kezdeni. De ha egyszer mindannyian tudjuk, hogy a körülmények miatt túlfeszítettük magunkat, emiatt hajlamosabbak voltunk megbántódni, mégis mi okozza azt, hogy sokszor ennyire nehéz a megbocsátás?
Ahhoz, hogy részletesebben megértsük, mi zajlik le bennünk a sértődés után, tudnunk kell, hogy kétféle megbocsátás létezik: a döntési és érzelmi. Mint az a nevéből kikövetkeztethető, a döntési megbocsátás hamarabb következik be, ilyenkor racionálisan átgondolva a történteket úgy döntünk, hogy nincs értelme a haragtartásnak. Ez esetben érzelmileg még nem léptünk túl az eseményeken, azonban az ésszerűségre támaszkodva elengedjük őket. Ilyenkor, mivel az érzelmeink még vitatkoznak értelmünkkel, előfordulhat „visszaesés”, amikor ismét felszínre törnek a negatív érzelmek, és legyőzik a rációt. Ezek után nem meglepő módon érzelmi változatról akkor beszélhetünk, ha az érzelmeink is nyugovóra tértek a megtörtént események felett, így végérvényesen el tudjuk engedni a rossz érzéseinket. Nem meglepő, utóbbi változat az, amely később következik csak be, azonban ennek megtörténte jelzi a végérvényes lezárást. Fontos tudni, hogy bármelyik megbocsátásról beszélünk is, magunkba kell néznünk ahhoz, hogy bekövetkezzenek. Nem kell nagy számvetésre, teljes életet felforgató nagy döntésre gondolni. Csupán arra van szükség, hogy magunkba nézzünk és tudatosítsuk, hogy az esetek többségében a megbocsátás több jóval kecsegtet, mint a hosszantartó harag. Adjunk időt magunknak, de vegyük észre azt is, hogy mindenki hibázhat.