Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az előző cikkünkben a pszichoanalízis alapvető gondolatait és eszközeit jártuk körbe. Freud eredeti ötletei és személyisége már a korában is nagy hatással voltak mind a pszichológusokra (akkoriban tulajdonképpen az orvosokra, pszichiáterekre), mind sok egyéb gondolkodóra. Freud sok tanítványt fogadott magához, akik közül többen később összetűzésbe kerültek Freuddal, és saját iskolákat alapítottak. A mai cikkünkben azon iskola alapító analitikusokat fogjuk sorra venni, akiknek a módszereit a mai napig gyakorolják Magyarországon is: Jung, Adler és Stekel munkásságáról lesz tehát szó.
Volt idő, amikor Freud Jungot tartotta legkiválóbb tanítványának, a pszichoanalízis örökösének. Ugyanakkor mint sokan mások, Jung is eltávolodott egy idő után a tanítójától. A kettejük gondolatrendszere közötti különbség talán az álom értelmezéssel kapcsolatos viszonyukban ragadható meg. Freud szerint az álmok az elfojtott tudattartalmak torzított megjelenési formái, melyeket értelmezés segítségével lehetséges visszafejteni az eredeti formájukba. Ezzel szemben Jung radikális újítása a kollektív tudattalan felfedezése volt. Szerinte ugyanis az álmokban megjelenő szimbólumok az emberiség évezredek során gyűjtött élettapasztalatának a szimbolikus megynilvánulásai. Jung szerint szó sincs torzításról vagy értelmezésről, hanem a terapeuta és a páciens közösen dolgozik azon, hogy a kollektív tudattalan hatalmas tudása hozzájárulhasson a páciens gyógyulásához. Ezért a jungi terápia rengeteget dolgozik a kollektív tudattalan megnyilvánulásaival, azaz álmokkal és szimbólumokkal, mely utóbbit a művészetterápia egyes irányzatai szintén előszeretettel használnak a jungi hagyomány mentén.
Az individuálpszichológia szintén a freudi alapokra támaszkodik, elismerve a tudattalan szerepét az életünkben, ugyanakkor Junghoz hasonlóan Adler is kibővítette, átdolgozta ezeket az alapokat. Adler az egyén és a társadalom kölcsönhatására helyezte a hangsúlyt. Szerinte az ember alapélménye a kisebbségi komplexus (tőle ered ez a felkapott fogalom), hiszen csecsemőként magatehetetlenül jövünk a világra, majd gyerekként, serdülőként és felnőttként is nap mint nap találkozunk megoldhatatlan feladatokkal. Adler szerint minden ember a kisebbségi komplexust igyekszik kompenzálni, ellensúlyozni a közösséggé szerveződés segítségével. A társadalmi felelősségvállalás az az önmegvalósító folyamat, ami segít ellensúlyozni a kisebbségi komplexust. Gyakorlati szempontból Adler nevéhez fűződik a megelőző, mentálhigiénés munka és a nevelési tanácsadók alapjainak kidolgozása is.
Stekel az eddigi szerzőkkel ellentétben nem alapított saját iskolát életében, és a pszichoanalízis elméleti hátterét sem módosította. Ehelyett munkássága a pszichoanalízis gyakorlati alkalmazására fókuszált. Eredetileg ugyanis az analitikus terapeutákra némi hideg távolságtartás volt jellemző. A páciensek tudattalan folyamatait a terapeuták igyekeztek minél kevésbé befolyásolni, a terapeuták semleges tükörként akartak megmaradni a terápiás folyamatban. Ezzel szemben Stekel úgy gondolta, hogy nem a módszer gyógyít, hanem az orvos. Szemlélete szerint maga a terapeuta, az ő személyisége aktív szerepet játszik a terápiás folyamat alakulásában, a gyógyulás elősegítésében. A hangsúly a páciens tudattalan folyamatairól a terápiás kapcsolatra került. Ez a szemlélet ma már minden pszichoterápiában alapvetőnek számít, Stekel viszont ezzel akkoriban messze megelőzte a korát.