Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Freud úttörő munkássága, a pszichoanalízis kialakulása történelmileg a századforduló idejére tehető. Ebben az időszakban még létezett az Osztrák-Magyar Monarchia, így a Bécsben praktizáló Freud tanításai nagyon könnyen és gyorsan elterjedtek Magyarországon is. Ezért ebben a cikkben azokkal a kiemelkedő magyar pszichoanalitikusokkal fogunk foglalkozni, akiknek a munkássága a mai napig meghatározza a magyar pszichológusok képzését és praktizálását.
A Budapesti iskola alapítója és vezetője Ferenczi Sándor volt, aki közvetlenül Freud tanítványaként hozta el Magyarországra a pszichoanalízist. Bár nagyon sokáig hűen követte Freud tanításait, végül több más tanítványhoz hasonlóan ő is összetűzésbe került Freuddal. A vitát a pszichoanalitikus trauma-elmélet szülte. Freud ugyanis úgy gondolta, hogy a páciensek által beszámolt kora gyermekkori traumák tulajdonképpen csak fantáziák, a pszichoszexuális fejlődés kivetüléseinek tekinthetők. Ferenczi ezzel szemben úgy gondolta, hogy a kora gyermekkori abúzusok valóságos, megtörtént események, amik mélyreható traumákat okoznak a gyermekekben. Technikai szempontból Ferenczi is sokat lendített a pszichoanalízis fejlődésén. Stekelhez hasonlóan (lásd a cikksorozat II. részét) aktív terapeutaként vett részt a terápiás folyamatban, valamint kiemelt figyelmet szentelt a pszichoterapeuták önismereti fejlődésének, ami a mai napig szerves része a képzésnek.
Ferenczi Sándor munkásságát a Budapesti iskola tanítványai folytatták. Bálint Mihály a kora gyermekkori kötődés és a személyiség szerveződési szintjeivel bővítette ki a pszichoanalízis elméletét. Gyakorlati szempontból pedig ő is az orvos-beteg kapcsolatot tartotta mérvadónak. Esetmegbeszélő csoportokat szervezett az orvosoknak, ahol az orvosok megoszthatták egymással az őket ért traumákat, nehézségeket. Ezeket ma Bálint-csoportnak nevezzük, és a mai napig hatékonyak az orvosok, pszichológusok és más egészségügyi dolgozók kiégésének a megelőzésében. Bálint Alice, Bálint Mihály felesége szintén kiváló pszichoanalitikus volt. Alice a fejlődéslélektan területén alkotott maradandót, az anya-gyermek szeretetkapcsolat alapjait kutatta, és nagy szerepet játszott a pszichoanalízis elveinek a nevelésben való alkalmazásában. A pszichoanalitikus szemléletű gyermekterápia neki is köszönhetően máig alkalmazott, elismert módszer. Hermann Imre pedig biológiai és evolúciós alapon közelítette meg a pszichoanalitikus ösztön-elméleteket. Elsőként írta le a megkapaszkodási ösztön létezését, ami már az emberszabású majmoknál is megfigyelhető, és kulcsfontosságú az anya-gyermek kötődés, és így a későbbi egyedfejlődés szempontjából.
Szondi Lipót pszichoanalitikus szemléletben képződött, később azonban teljesen önálló irányzatot dolgozott ki. Freud felfedezte a tudattalant, amit Jung a kollektív tudattalannal bővített ki, Szondi pedig ehhez tette hozzá a családi tudattalant. Szondi szerint a közvetlen és távoli felmenőink világképe, döntései és viselkedése az ösztöneink révén alakítják a mi életünket is, és bizonyos keretek között a sorsunkat is meghatározzák. Például egy alkoholista szülő gyermeke lehet, hogy szintén alkoholista lesz (ismétlés); lehet, hogy teljesen absztinens lesz (elutasítás); de ezeknél valószínűtlenebb, hogy semlegesen áll az alkohol kérdéséhez. Ezt az elméletet Szondi az akkoriban kifejlődő génelméletre alapozta, ami mára meghaladotttnak tűnik, ugyanakkor egyes személyiségvonások (azaz a temperamentum) valóban genetikailag meghatározottak. Szondi talán legnagyobb hozzájárulása a klinikai gyakorlathoz a róla elnevezett személyiségteszt volt, amit máig alkalmaznak a pszichiátriai gyakorlatban.