Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Jelen írás egy két részes cikksorozat második eleme, amely során betekintést igyekszünk adni a pszichoterápiás módszerek világába, megismertetve az egyes módszerek sajátosságait, különbségeit és különös tekintettel a közös hatótényezőkre. A sorozat első részében a pszichoterápiás módszerek felsorolásáról és kompetens alkalmazásáról írtunk, amit megtalálnak a honlapon A pszichoterápiák és közös hatótényezőik I. rész címen.
Az egyes módszerek leírása sajnos bőven szétfeszíti egy ilyen cikk kereteit, ezer oldalas tankönyvek szólnak akár egy-egy módszerről is. Mindazonáltal pár szót érdemelnek az egyes sajátosságok, hogy a különbségek fényében tudjuk értékelni a hasonlóságokat. A Video pszichológus szakemberei felnőtt kliensekkel dolgoznak négyszemközti helyzetben, így ezekre a módszerekre térek ki részletesebben. A módszerek különbségei az elméleti háttérben, pontosabban a módszer által leírt emberképben; és a konkrét alkalmazási körülményekben vannak. A pszichoanalízis és utód-iskolái körében a központi fogalom a tudatalatti. Sigmund Freud felfedezése szerint a viselkedést olyan lelki hatóerők is befolyásolják, aminek maga a személy nincs tudatában. A pszichoanalízis ezekkel a tudattalan motívumokkal dolgozik a terápia során, a cél a tudatosítás, a belátás. Ennek eszközei többek között a szabad asszociációk és az álomértelmezés. Ezzel szemben a kognitív viselkedésterápia a tudatos gondolatokra és a megfigyelhető viselkedésre helyezi a hangsúlyt. Központi eszközei a negatív gondolatok átkeretezése, és a viselkedés tanulási módszerekkel (adaptív viselkedés jutalmazása) való újraírása. A személyközpontú pszichoterápiák Carl Rogers nevéhez fűződnek, központi elemei a terapeuta empatikus, hiteles és feltétel nélküli elfogadó hozzáállása a klienshez. Ez a kapcsolati légkör segít a kliensnek a személyes növekedésben, ami által jobban meg tud küzdeni a saját problémáival. A módosult tudatállapotban végzett pszichoterápiák központi jellemzője evidens módon a módosult tudatállapot. Ennek két fő funkciója van: a probléma körhöz kapcsolódó szorongás mérséklése a munka során, és egy másik nézőpont, a szimbolikus gondolkodás beemelése a munkába. Különleges tudatállapotban így új megvilágításban látjuk a problémáinkat, amit aztán integrálni kell a mindennapi működésünkbe is.
Mint említettem, az akkreditált pszichoterápiák mindegyike bizonyítottan hatékony. És bár vannak olyan problémakörök, amikkel egyes módszerekkel hatékonyabb lehet dolgozni, mint másokkal, ennek a jelentőségét nem érdemes túlgondolni. Egy példa segítségével igyekszem megközelíteni a jelenséget: gondoljunk az autók világára. Különböző célokra nyilván különböző autótípusok jók, különböző szempontok alapján. Egy élményautó legyen könnyű és gyors, egy családi autó tágas és praktikus, egy utazó autó megbízható és alacsony fogyasztású, és így tovább. Ugyanakkor ezek részletkérdések ahhoz képest, hogy egyáltalán autóval indulunk útnak az esőben, vagy mondjuk gyalog. Ugyanígy az egyes módszerek között is vannak hasonló megfontolások, de mindegyik végső soron “autó”. A közös ható tényezők, amik a jótékony hatás nagy részéért felelősek, mindegyikben megtalálhatók. Ez elsősorban maga a terápiás kapcsolat, a terápiás szövetség. Ez az, amire elsősorban figyel minden pszichológus, klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta is; alfája és omegája a folyamatnak. A meleg és bizalomteljes kapcsolati légkör mellett a közös hatótényezők között említhető a deszenzitizáció (a biztonságos légkörben megosztott szorongató élmények a büntetés elmaradása miatt fokozatosan veszítenek fenyegető jellegükből), az adaptív válaszok jutalmazása és a megértéshez vagy belátáshoz, a problémakör gyökeréhez való eljutás.