Barion Pixel
Értesítések engedélyezése
Engedélyezi az értesítéseket a böngészőjében?

Kamera és mikrofon tesztelése
Mikrofon és kamera tesztelése

A szolgáltatás igénybevételéhez szüksége van a számítógépe kamerájának és mikrofonjának a megfelelő működésére. A következő két lépésben ellenőrizheti a megfelelő működésüket.

A megfelelő működéshez a következő operációs rendszereket és böngészőket javasolt használni:

Laptop vagy asztali számítógép használat esetén:

Operációs rendszer: Windows10 és MAC rendszereken egyaránt futattható.

Böngésző: Chrome, Mozilla, Edge

Mobiltelefon használata esetén:

Android operációs rendszeren - Chrome böngésző javasolt

IOS operációs rendszeren - Safari böngésző javasolt

Tájékoztatás
"Szeretnénk tájékoztatni, hogy levelezésben és a konzultáció során elérhetőség, telefonszám, email cím egyéb elérhetőségek nem adhatók ki, illetve a klienstől sem fogadható el, ez a szerződésben is feltüntetésre került. Az elérhetőség kiadása és elfogadása az együttműködés felbontásához vezethet. Megértését és együttműködését köszönjük.”
Rendben
Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Elfogad Elutasít

Akár boldog is lehetnék, DE…

2022.03.09. | Szerző: Bálint Piroska

Ez a „DE” a mai kor egzisztenciális panasza. Ez a táptalaja sok a beszélgetésnek, ez vezet nagyon sokszor a pszi szakemberhez (is). Krónikusan elégedetlenek vagyunk? Mi kell még? És mi van, hogyha a társadalmi és anyagi siker mögött a „rosszul-lét” oka egyfajta intellektuális-szellemi éretlenség? 


Sok szó esik manapság a „wellbeing”-ről, azaz a belső jóllétről…de ugyanúgy jelen van, - ha nem nagyobb mértékben - a „badbeing”, vagyis a rosszul-lét is. Értelemszerűen ez nem a fizikai-testi rosszullétet jelenti, hanem azt, hogy nem érzem magam jól a bőrömben, nem vagyok jól. Van férjem/feleségem, egészséges gyerekeim, munkám, kényelmes házam, elég pénzem. Mégis teher az életem – ezt lehet sokszor hallani. Vagy azt, hogy: “…alkalmatlannak érzem magam a boldogságra – netán nem is érdemlem meg.” Ismerősek ezek a mondatok ?


Családi háttér - gyerekkor


Természetesen minden történet, minden létezés egyedi; mégis gyakran tapasztaljuk, hogy az a fajta “bűntudat”, amely megakadályozza a boldogságot, szinte mindig korai gyermekkorból származik. Különösen gyakori a nem kívánt gyerekeknél, vagy azoknál, akiket túlságosan igényes szülők neveln(t)ek. Korai éveiktől fogva túlságosan « soknak » érzik magukat, önbecsülésük hiányában igyekeznek először a körülöttük lévők szükségleteit kielégíteni, anélkül, hogy saját jóllétükre gondolhatnának. Annak reményében, hogy szeressék és elfogadják őket, valahogy arra kondicionálódnak, hogy felejtsék el magukat, és éljenek másokért. A boldogságra való alkalmatlanság a depressziós szülők gyermekeinél is gyakrabban előfordul. Nehéz komor légkörben felnőni, egy apa és anya között, – vagy elég az egyik is - akik sötét szemüvegen keresztül látják a világot, és a létezésnek ezt a szemléletét adják át, könnyűség és színek nélkül. Az örömkitörés az már-már bűnnek számít. A jelenséget felerősíti, ha ráadásul a szülők babonás hajlamot mutatnak: „Ne örülj túl gyorsan, rejtsd el az örömödet, különben szerencsétlenség vár rád. A ház mindig leéghet, az autó megsérülhet, a szeretett személy meghalhat…és különben is minek örülni, amúgyis olyan nehéz az élet.” Itt általában más szavakat is szoktak használni.


Nem minden az anyagiak


A bűntudatot kiváltó keresztény kultúra, amelybe beleszülettünk, elég keveset segít abban, hogy helyrehozzuk magunkat egy – mondjuk - szürke gyermekkor után. Ugyanakkor a fogyasztási eszméket (is) örököltük, a haladásba vetett hiteket, amelyek oly kedvesek voltak a huszadik századi háborúk utáni társadalom számára. A mai világot azok a felnőttek építették, akik fiatal korukban nélkülözést, éhséget, félelmet éltek át. Így természetesen megpróbálták megmenteni gyermekeiket, unokáikat ezektől, ezekkal a jelszavakkal: anyagi fejlődés, birtoklás, fogyasztás. Így vált elménkben a boldogság szimbólumává a harmonikus, semmiben hiányt nem szenvedő család, a szép ház, a nagy autó, a jó munka. Ha megvan a teljes lista, mindenünk megvan ahhoz, hogy boldogok legyünk – erre a gondolkodásmódra tanítottak bennünket. 


Pontosan ezeket a kliséket kell azonban megkérdőjelezni ahhoz, hogy belássuk: a lényegeset nem lehet megvásárolni. Régebben csak a bölcsek töprengtek a létezés értelmén. A gazdasági válság, az új életstílusok, a válások, újraházasodások megszaporodó száma, a munka szűkössége miatt sokkal gyakrabban van lehetőségünk feltenni magunknak a kérdést, hogy jól döntöttünk-e, mi értelme van tettünknek, egyáltalán ezeket a dolgokat akarom-e, szeretem-e. Ma talán ez a létezés és a birtoklás, a természet és a kultúra, a szakmai élet és a magánélet közötti megbékélés kezdete (lehet).


Nagyon sok szülő kijelenti: « mindent megadunk a gyerek(ek)nek, amire szükségük van, nincs okuk panaszra. » Vagyis nincs joguk panaszkodni. Ezt a beszédet beépítve a személyiségébe a gyermek azzal a gondolattal nő fel, hogy valóban "mindene" van ahhoz, hogy boldog legyen. És ha mégsem az maradéktalanul, akkor lelkiismeretfurdalása, bűntudata lesz. 


A túlzás foglyaként, a bőség zavarában élünk, sokszor az émelygésig. A végén minden összekeveredik: a kutya, a gyerek, az autó, a ház, a legújabb okostelefon, a létfontosságú dolgok és a kellékek. De az áruk és tárgyak bősége önmagában nem lehet elégedettség forrása. Nem így vagyunk felépítve. A szekrényeim megtelhetnek ruhákkal anélkül, hogy tudnám, hogyan kell öltözködni. Mert ez a tudás nem az öltözékeim számától függ. A tető, az ennivaló, a biztonság az ember alapvető szükséglete, a boldogság az egyfajta belső lendület kérdése.


Génjeinkben is benne van a képesség


Ahogy egyenlőtlenség van az élettörténetekben és utakban, egyenlőtlenség van a boldogságra való « hajlamban », az örömszerzési képességekben is, amelyek tulajdonképpen fejleszthetőek. A boldogság képessége biológiai eredetű is. Veleszületett, más szóval a génekben íródott, de szerzett is, különösen kora gyermekkorban. Az anyai melegség, a körülöttünk lévőkkel fenntartott érzelmi kapcsolatok minősége, a kulturális és társadalmi fejlődés…vagy éppen ellenkezőleg, a korai hiányosságok, rossz bánásmód gazdagítják vagy csökkentik az agyi készségeket, hogy alkalmazkodjanak és észrevegyék, megtalálják a boldogságot. A biológia és a pszichológia szorosan összefonódik. 


A lényeg az, hogy nincs univerzális megoldás a boldogságra. A pohár, amelyet félig üresnek látunk, a pozitív pszichológia azt kéri, hogy félig telinek lássuk. De lehet, hogy jobban járunk, ha úgy látjuk, hogy a poharunk félig üres – azért, hogy minél józanabbak, reálisabbak legyünk, vagy hogy ne csalódjunk, ha reményeink szertefoszlanak. Úgy lehet mégis keresni a boldogság útját-módját, ha ihletet merítünk a különböző technikák és irányzatok által kínált, vagy mások számára oly jól bevált receptekből. Természetesen nem úgy, hogy csak másokat utánozva, lemásolva alkalmazzuk azokat, mint a jó tanulók. Hanem kialakítjuk, felépítjük, kidolgozzuk a magunk receptjét. Ha lenne egy tanácsom, az a következő lenne: „Tízszer is elronthatod a receptet, a lényeg, hogy magad készítetted.” 

Szerző: Bálint Piroska
Adatlap megtekintése
További blog bejegyzések
torz testkep

Hogyan előzhetjük meg a torz testkép kialakulását?

2022.09.27.Ismét egy manapság népszerű témát hoztam. Pszichológusként is rengetegen kérnek segítséget tőlem e kérdés terén, s a magánéletben is számos eset...
Elolvasom
gazlangolas

Gázlángolás: miből tudhatod, hogy áldozatául estél?

2022.09.23.A gaslighting (gázlángolás) az érzelmi manipuláció egy magasabb, bár kevésbé ismert fokozata, ahol a bántalmazott fél már önmagában sem biztos, ...
Elolvasom
klinikai szakpszichologus es pszichiater

Mi a különbség pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus és pszichiáter között?

2022.09.20.Azt pontosan tudjuk, hogy ha a fogunk fáj, fogorvoshoz forduljunk, ha elromlik a mosógépünk, hívjuk a szerelőt, de vajon azzal tisztában vagyunk...
Elolvasom