Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk a depresszió kifejezéssel. A depresszió, mint egy betegség megjelölése, egyre elterjedtebb lett a közhasználatban, s ezzel párhuzamosan a mentális betegségről kialakult téves információk és elképzelések is azonos ütemben jelentek meg.
A rossz hangulatunk esetén is sokszor mondjuk, hogy depressziós vagyok. Tovább nehezíti a helyzetet a média és a pop-kultúra eszközein keresztül közvetített kép is. Megannyi esetben észrevehető a depresszió kívánatossá tétele, divatos színben való feltüntetése. Ez abból a szempontból is aggasztó, hogy a valóban depresszióval küzdők felismerése környezetük számára nehezebbé válik. Sajnálatos módon az ilyen tartalmakat közvetítő csatornák a felelősségvállalás alól teljesen kihúzzák magukat.
A depresszió a depresszív zavarok kategóriájába tartozik. Ebbe a kategóriába számos mentális zavar sorolható még, melyek részben, azonban nem teljes egészében hasonlítanak egymásra. A depresszív zavarok közös jellemzője a hosszan fennálló szomorúság, üresség érzése, ingerlékenység, lehangoltság, melyet szomatikus és kognitív változások is kísérnek. Ezek jelentős mértékben befolyásolják, akadályozzák a mindennapi működésünket, életünket.
Ami megkülönbözteti az egyes kategóriákat egymástól az időbeli kiterjedésük, megjelenésük, ciklikusságuk és ok, okozati vonatkozásaik. A depresszív személyek esetében gyakran megfigyelhető a koncentrációs és kognitív képességek csökkenése is. Jellemzőek még a sötét, halállal kapcsolatos gyakori fantáziák és gondolatok, ezekhez azonban nem minden esetben társulnak önsértő viselkedésminták, vagy konkrét öngyilkossággal kapcsolatos tervek. Ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy valóban a betegségről van szó, a tünetek meghatározott számának együttesen fenn kell állni, egyszerre és folyamatosan egy bizonyos ideig (minimum két egymást követő héten keresztül).
Számos testi panasszal is járhat a depresszió. A kutatások szerint a depresszív zavarok kezelésében hatékonynak bizonyulnak a kognitívan orientált terápiák. Ezek az eljárások segítenek az egyén saját magára negatívan ható illuzórikus bűntudattal, önértékeléssel, önváddal kapcsolatos gondolatait átdolgozni. Fő cél, a pozitív érzelmek növelése és a negatívak csökkentése, a beteg aktivitásának fokozása, a problémamegoldó stratégiák fejlesztése.