Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az elfogadás az élet számos területén nyújthat támaszt annak, aki képes előhívni magából ezt az egyszerűnek hangzó, sokszor mégis elég bonyolult és összetett érzést. Érdemes elsajátítani az elfogadást annak, akinek egyébként a nehezére esik, mert annak segítségével sokat könnyíthetünk az élet nehézségein. Mutatjuk hogyan, és miért!
Az elfogadás tág fogalom. Vonatkozhat magunkra, környezetünkre, olyan dolgokra, amelyek idegennek, furcsának tűnnek a számunkra, vagy esetleg egyenesen idegesítenek, feszültséget okoznak nekünk, veszélyt jelentenek ránk. Érdemes önkritikusnak lennünk, de tudjuk azt is, hogy fontos az önelfogadás. Ahogyan embertársaink, párunk, családtagjaink, munkatársaink elfogadása is az élet természetes része. A problémákkal való megküzdésben szintén sokat segíthet, hogy nem tagadjuk a gondokat, hanem szembeszállunk velük. Voltaképpen erről szól írásunk.
A modern embert nap, mint nap számos stresszhelyzet éri az életben. Otthon, a munkahelyén, az autóban ülve, vagy akár a híreket olvasva. Nem beszélve a nagyobb problémákról, amelyeket sajnos időről-időre senki sem kerülhet el, gondolunk itt egy családon belüli balesetre, betegségre, anyagi helyzetromlásra, stb. Mi a teendő egy olyan helyzetben, amikor a stressz szintünk jóval meghaladja a normálisat. Elterelhetjük figyelmünket, gondolhatunk másra, leköthetjük magunkkal egyéb tevékenységekkel, de ezek a dolgok csak ideig-óráig jelentenek megoldást, vagy még addig sem. A legjobb, ha szembenézünk a problémával, elfogadjuk, hogy létezik, mert már maga az elfogadás is lépést jelent a feloldás irányába. Ha tagadunk, azzal csak halogatunk és ártunk. Legyen a gond kicsi, vagy nagyobb, ha elfogadjuk, máris oldhatjuk kicsit a feszültséget, a bennük felgyülemlő stresszt.
Gondoljunk egy iskolai dolgozatra, vagy egy egyetemi vizsgára! Mikor teljesítettünk jól? Természetesen, ha alaposan felkészültünk, de ezen kívül mi volt a titka a jó eredménynek? Az, ha nem izgultuk túl a dolgot, ha képesek voltunk kontrollálni érzéseinket, irányítottuk azokat és így megfelelően tudtunk a feladatra fókuszálni. Azaz itt is az elfogadás a kulcs. Elfogadtuk, hogy van ez a stresszhelyzet (a vizsga), ami nekünk pillanatnyilag rossz, de képesek vagyunk pozitívan kijönni belőle. Ez a fajta elfogadás még azokon is segíthet, akik mondjuk nem tanultak eleget arra a bizonyos vizsgára, de képesek voltak kihozni magukból a maximumot, azáltal, hogy nem a problémát, hanem a megoldást helyezték előtérbe. Elfogadták, hogy kevésbé felkészülten állnak a tanár elé, és igyekeztek ebből a helyzetből a legtöbbet kihozni. Ez az élet más területén is hasonlóan működik.
Az elfogadás azért fontos lépés egy nehéz helyzet elején, mert ha tagadó/terelő üzemmódba kapcsolunk, akkor hamarosan olyan gondolatok kerülhetnek előtérbe, amelyek felnagyítják a stresszt. Az ember képes megnehezíteni saját maga dolgát, azaz egy adott problémát jóval nagyobbnak lát, mint amilyen az valójában. Olyan következményekkel foglalkozunk, amelyek abban a pillanatban nem valósak. Ahelyett, hogy az adott gondra koncentrálnánk. Ez az érzés bénítólag hathat és negatívan befolyásolja esélyeinket a küzdelemben. Nyilván érdemes alaposan átgondolni egy adott problémát, tudatosan és logikusan cselekedni egy stresszhelyzetben, ez azonban nem fog menni, ha „túlgondoljuk” a dolgot, mert ezzel feleslegesen helyezünk magunkra nagy terhet.