Az egy családban élők folyamatos kapcsolatban vannak egymással, interakciók vannak a családtagok között, amelyek egy része tudatos, a másik tudat alatti. Ez az egész a családunk rendszere, amelyet érdemes egészében vizsgálni. Az ilyen típusú vizsgálat nagyon hasznos lehet akkor, ha a családon belül valamilyen probléma adódik, hiszen az a legtöbb esetben nem csak az egyéni gondja, hanem az egész rendszeré.
Éppen ezért a kezelésnek is családunk rendszerét kell érintenie és nem az egyént. Ezt hívják családterápiának, amelynek eszközei túlmutatnak azon, hogy egy embert megítélünk, okolunk, vagy hibáztatunk. A családterápia a családban zajló folyamatokat vizsgálja, ami azért is előnyös, mert így a családtagok teher nélkül (nem lesz senki külön célkeresztbe állítva) vehetnek részt benne.
A család ugyanakkor nem egy olyan rendszer, amely különálló és nem függ semmitől, természetesen minden család egy nagyobb rendszernek is része, amely hatással van rá. Egy-egy család egy adott társadalmi és szociális környezetben létezik, hat rá a kultúra, a vallás és számos más külső tényező, amely meghatározó lehet a működésében.
A családban mindenki szava, véleménye számít, fontos, hogy figyelembe vegyük ezt az alapvetést. A családterápia csak úgy működhet, ha mindenki meg van hallgatva, hiszen így derülhet fény a rendszer működésére és annak esetleges hiányosságaira.
Ma már sokan törekednek tudatosságra a jó családi viszony, vagy a jó párkapcsolat érdekében. Ez jó dolog, de az igazság az, hogy nem könnyű eljutni arra a szintre, ahonnan képesek vagyunk megítélni, valami rosszul működik a családunkban, párkapcsolatunkban, a gyermekeinkkel való viszonyban. Vagy ha érzékeljük is a hibákat, sokszor hiányzik még egy lépés a cselekvés, a család-, vagy párterápia irányába.