Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Mindannyian hallottunk már az ismerőseinktől „régen nem így volt” kezdetű örök érvényűnek tűnő igazságokat. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy fenntartással kezeljük ezeket, hiszen ezek többnyire tévesek és rendszerint rombolóak is.
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban (ADHD) szenvedő gyereket még ma is sokan rossz gyereknek nevezik. Ezek a mindannyiunk által ismert, izgő-mozgó, lábukkal doboló, állandóan közbeszóló gyerekek ma már segítséget kaphatnak. Régen nem voltak olyan modern képalkotó eljárások, amelyek az agyban világosan kimutatták működési eltéréseket, pedig ezek egyértelműen megmagyarázzák a tüneteket. A gyerek nem rossz. Néhány évtizede még rájuk sütötték a neveletlenség bélyegét. Ma már tudjuk, hogy az iskoláskorú gyermekek nagyjából tíz százalékát érinti az ADHD. A tünetek ráadásul az esetek felében felnőtt korban is fennmaradnak, bár már más formában jelentkeznek.
Az amerikai filmeken szocializálódott menedékünk szilárd meggyőződése, hogy a skizofrénia többszörös személyiséget jelent. A filmet nagyon szeretők nem elégszenek meg kettővel, elmennek a személyiségek számában egészen tizenhétig. Ez ugyanúgy téves elképzelés, mint az, hogy rossz lenne az ADHD-s gyermek. A több személyiség egy emberben elképzelés a skizofrén beteg viselkedéséből adódik. A hallucináló, téveszmés, pszichotikus állapotban levő beteg viselkedése teljesen eltér attól, amikor látszólag egészen jól reagál a valóságra. A több személyiség egy emberben bizonyos mértékig igaz is, hiszen a realitáskontroll, vagyis a valóság megfelelő érzékelése a normális állapot, míg a pszichotikus állapotban levő beteg elveszti a kapcsolatot önmagával és a világgal is, így nem tudja, hogy mi zajlik a fejében és mi a külvilágban.
Tom Cruise és Dustin Hoffman jól odavágott az előítéleteknek az Esőember című filmjével. A mechanikus emlékezet ugyanis nem azonos a kiemelkedő intellektuális képességekkel. Az autisták bizonyos dolgokban nagyon jól teljesíthetnek, az élet egyéb területein ugyanakkor nem érik el az átlagot sem. Nem minden autista kivételes tehetségű zseni, és gyakran állandó felügyeletet és ápolást igényelnek.
Óvatosan tehát az előítéletekkel. A tudomány fejlődik, ami régen talán úgy volt, ma már egészen más megvilágításba kerülhet. Nem biztos, hogy a közszájon forgó, a szomszédok által szajkózott, igaznak tűnő állítások megállnák a helyüket egy tudományos vizsgálatnál. Információk és érvek oldhatják fel a valótlan állításokat. Legyünk szkeptikusak a sokszor hangoztatott vélemények befogadásakor, ezek ugyanis sokszor nem segítik a helyzet megoldását.