Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Egyre többször hangzik el manapság gyerekekről (és felnőttekről is), hogy hiperaktív és/vagy figyelemzavaros. Beépült a hétköznapi gondolkodásba ez a fogalom, amit ha minél többet tanulmányozunk, annál inkább rájövünk, hogy egyre komplexebb. Néhány szóban a fogalomról és arról, hogy mi nem az.
A kilencvenes években még ADD- nek (attention deficit disorder –figyelemhiányos zavar vagy egyszerűbben figyelemzavar) nevezték, ma már inkább ADHD (attention deficit hyperactivity disorder – figyelemhiányos hiperaktivitás zavar). Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mióta létezik ez a jelenség…túlmozgó, energikus, türelmetlen gyerekek és felnőttek mindig is voltak és lesznek. Régebben - nemes egyszerűséggel szólva - a „neveletlenséggel” magyarázták, és hagyták helyben a gyerekeket nem mindig „kesztyűs kézzel”. Csak a huszadik században kezdték felismerni, hogy orvosi problémáról van szó, vagyis nem erkölcsi rosszaság, lustaság vagy szülői nevelés az oka, hanem „egy olyan neurológiai állapot kifejeződései, amely kivonja magát az egyéni akarat hatóköréből.”(Dr. Edward M. Hallowell)
Az elsődleges tünetei a figyelem elkalandozása, az impulzivitás, a nyugtalanság, amelyeket ha nem vesznek figyelembe illetve komolyan, akkor kialakulhatnak a másodlagos tünetek: az alacsony önbecsülés, depresszió, frusztráció az iskolában, és főleg alulteljesítés a képességekhez viszonyítva. Sokáig csak gyerekekre jellemző – főleg fiúkra – jelenségnek tartották, majd a kutatások nyomán bebizonyosodott, hogy felnőttek, nők is rendkívül sokan érintettek. A mai felnőtt ADHD- s generáció tulajdonképpen az, amelyet gyerekkorban nem fedeztek fel és nem kezeltek. Ezért ajánlatos minél hamarabb utánajárni és vizsgálat alá venni a fennálló tüneteket, amelyek a mindennapokat rendkívüli módon meg tudják nehezíteni, ugyanis a nem kezelt figyelemzavar a személy egész életére káros hatással lehet. A legfontosabb a megfelelő szakemberhez való eljutás, aki mind a diagnózis felállításában, mind a probléma kezelésében képzett és jártas.
Azért érdemes erről szót ejteni, mert ma alapvetően egy olyan életritmusban, életformában élünk, ami kísértetiesen hasonlít a hiperaktív-figyelemzavaros neurológiai rendellenességhez, talán ezért is vált oly közismertté a fogalom. Figyelemzavarra hajlamosító környezetben élünk mindannyian. Mit is jelent ez tulajdonképpen: a mindennapi pörgés, a nagyfokú inger(élmény)keresés, az állandó hangzavar, a telefon(távirányító) nyomkodás, a gyorsító sáv, a szorongás, a bizonytalanság, a szétszórtság, a „most legyen meg azonnal” hozzáállás, intenzív megvilágosodás, a divatőrületek, a figyelmetlenség, agresszió, indulatok, a kommentvilág.
Azért nem szabad ezt szem elől téveszteni, mert különben mindenkiről azt gondolhatjuk, hogy AD(H)D- s akivel találkozunk, ugyanis csaknem mindenki tud azonosulni ennek a tüneteivel. Mint ahogy más pszichiátriai diagnózissal is így vagyunk, de attól, hogy borongós, mélabús a hangulatunk még nem vagyunk depressziósak. Hangsúlyozandó, hogy - és ez bármelyik rendellenességre igaz – a mindennapi életet jelentősen megnehezítő tünetek fennállása esetén érdemes és ajánlott megfelelő szakemberhez fordulni, mindezek előtt pedig fontos a megelőzés, a tudatos és az ingereket-információkat megszűrő, kiegyensúlyozott létforma.