Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A címben feltett kérdésre a választ semmiképpen sem lehet a nem, hiszen az internet tiltására ma körülbelül annyi esély van, mintha a levegőre mondanánk azt: többet nem jár. Fontos az egészséges mérték megtalálása, illetve a tudatos tartalomfogyasztásra való törekvés.
A Z és az ezt követő generáicók mindegyike úgynevezett digitális bennszülött, az ide tartozó fiatalok gyermekek számára az internet teljesen természetes velejárója a mindennapoknak. A 30-as korosztálytól digitális bevándorlónak számítanak az emberek, akik beletanultak, megszokták az internetet, de úgy nőttek fel, hogy nekik nem természetes az, hogy a nap 24 órájában elérhetőek, hogy mindig mindenki online, még alvás közben is.
A gyerekek számára a digitális világ egyszerre tanulásra is alkalmas tér. Gyakorlatilag bármilyen digitális eszközt azonnal tudnak kezelni, fejlesztik ezeket, és rögtön problémákat oldanak meg velük. Ebben a világban gyakran a szülők és a tanárok tanulnak a gyermekektől, a felnőtteknek inkább egyfajta útmutató szerepük van, ahol a mértéket és az arányokat tarthatják kordában. A szigorú szabályok, a tekintélyelvű rendszer bevezetése itt nem lehet hatásos. Kisiskolás korig természetesen nem kell, hogy találkozzanak az internettel, érdemes megkímélni őket a digitális eszközöktől, mert a rendszeres használata komoly függőséghez vezethet már igen fiatalon.
Utána teljesen esélytelen, hogy ne találkozzanak ezekkel a tárgyakkal. Egy szülő feladata itt nem a tiltás, hanem az, hogy rávezesse gyermekét arra, miként lehet jól használni az internetet. Ehhez pedig le kell vele ülni, és megbeszélni, mi tetszik neki, miket szeret, milyen tartalmat hogyan értelmez. Kell, hogy legyen valaki, akihez azzal fordulhatnak, hogy átbeszéljék azt a mérhetetlen mennyiségű információt, amit a neten találnak.
Nincs érvényes szabály arra, hogy hány éves kortól lehet hagyni önállón internetezni a gyermeket, mert itt is érvényes: minden gyermek más és más. Iskolás kor előtt azonban nincs olyan gyermek, aki olyan fejlettségi szinten lenne, aki képes tudatosan tartalmat fogyasztani, akinél egészséges, ha napi szinten használja az online platformokat. Hiába figyelünk a tartalmak korlátozására, hiába állítunk be mindent biztonságosra, így is kerülhetnek elő olyan tartalmak, amik egyáltalán nem neki valók.
Amiről sok szülő megfeledkezik az az, hogy saját magát is kontrollálja. Ha egy kisgyermek azt látja, hogy anya és apa egész nap Facebookot görgeti, akkor nem várható el tőle, hogy ne legyen kíváncsi arra, mi van a szülők telefonjában. Ha nem mutatunk példát ezzel kapcsolatban, akkor ne csodálkozzunk az eredményen.
Idősebb korban, tinédzserek esetében már csak akkor van esélyünk arra, hogy ne őrüljünk bele a gyermekünk internetezési szokásainak megfigyelésébe, ha megbízunk benne, mivel ellenőrizni úgy sem tudjuk minden percben. A kölcsönös bizalom pedig azon múlik, hogyan viselkedtünk vele tinédzserkoráig.
Az internet, ha jól használják, valójában hasznos, emiatt is találták fel. Meg kell tanulnunk a felelős használatát, szem előtt kell tartanunk, hogy csak eszközről van szó, és ezt kell átadnunk gyermekeinknek is.