A mostani fiatalok egy digitális világba születtek/születnek bele, s bár az idősebb korosztály is sok időt tölt online, az élet számos területén használja az internetet, a generációk közötti különbség ebből a szempontból óriási. Hol a helyünk szülőként ebben a világban?
A kérdés azért különösen fontos, mert szülőként lényeges az, hogy ne kerüljünk a gyermekünktől túl távol, különben képtelenek leszünk megérteni őt és nehézzé válik a kommunikáció, a nevelés, a párbeszéd. Hogy hol a helyünk szülőként az új generáció világában, azt elsősorban nekünk, egyénileg kell meghatározni, ugyanakkor ehhez meg kell érteni azt, hogyan is működik ez a világ benne az új generációkkal, gyermekeinkkel.
A digitális eszközök fokozott használata óriási hatással van az emberi idegrendszerre és agyra, amelyek máshogy fejlődnek azoknál, akik digitális bennszülöttek, azaz beleszülettek az internet uralta világba. Az új generációk másképp dolgozzák fel az információt, eltérően oldják meg a problémákat, s ezáltal másképp látják a világot, mint az idősebbek. Például az idősebbek úgy nevelkedtek, szocializálódtak, úgy folytatták tanulmányaikat, hogy viszonylag sok dolgot kellett észben tartaniuk és jó emlékezőképességre volt szükségük. Az új generációk agya és idegrendszere ezzel szemben a beáramló információk gyors feldolgozására szakosodik, kevésbé elemzőek és nem koncentrálnak annyira a részletekre, viszont jó a megoldókészségük és könnyen döntenek. Ezek persze általánosságok, egyénileg sokféle eltérés lehet. A lényeg, hogy változott a világ (ahogyan korábban is), most viszont ez a változás jelentősebb és gyorsabb a korábbiaknál.
A digitális világ képes szakadékká mélyíteni a potenciálisan egyébként is létező generációs különbséget, és ezt a szakadékot már nem könnyű megugrani. Éppen ezért érdemes időben lépni, és nekünk, idősebbeknek is alkalmazkodni az új világ diktálta feltételekhez. Ugyanakkor nemcsak alkalmazkodnunk kell, hanem irányítanunk is, különösen akkor, ha szülőként szerepelünk ebben a megváltozott térben.
De mit értünk irányítás alatt pontosan? Vegyük először a kisgyermekkort. Ebben a korban törekedni kell rá, hogy gyermekünk minél kevesebb időt töltsön médiaeszközök használatával, ne üljön órákat a tévé, a számítógép, a tablet, vagy az okostelefon előtt. Hogy miért? Nagyon egyszerű, egyszerűen azért, mert káros a fejlődésére. Ha nincs mozgás, nincs megfelelő tapasztalat a világról, nem fejlődik kellőképpen a szenzomotoros rendszer. Az olyan gyermekeknél, akik kis korban túl sok időt töltenek „kütyük” társaságában, gyakrabban tapasztalható magatartásbeli hiányosság, figyelmi, koncentrációs nehézség. Nem beszélve az elhízási, és a mozgásszegény életmód okozta egyéb problémákról.
Ahogy említettük, digitális világban élünk, tehát gyermekeinket nem tudjuk elszeparálni (és nem is kell) a különböző eszközöktől, amelyet rendszeresen mi is használunk. A lényeg, hogy betartsunk egyfajta mértéket és odafigyeljünk arra, hogy a gyerek korlátlanul ne férjen hozzá az internethez, vagy televízióhoz. Ami az életkort illeti, általánosságban elmondható, hogy az óvodáskor végéig érdemes betartani a szigorúbb szabályokat (például mesenézés helyett jobb a meseolvasás). Természetesen később sem érdemes bedobni a gyeplőt a lovak közé.
A gyerekek, ahogy nőnek, egyre több időt fognak tölteni az online térben. Szórakozásra, pihenésre, tanulásra használva a digitális lehetőségeket. Idősebb korban is fontos, hogy a szülő résen legyen. Az online játékok ugyanis könnyedén „beszippanthatnak”, és egyéb online veszélyektől (például az internetes zaklatástól) is jobb félni, mint megijedni. A jelszó továbbra is a mérték, nagyon fontos az ellenőrzés és az odafigyelés.
Figyeljünk a jelekre, amelyek megmutathatják nekünk, hogy baj van, a gyerek túl sok időt tölt online, vagy esetleg ott történt is vele olyasmi, aminek nem szabadna történnie. Fontos, dolog, hogy nemcsak gyermekünket érdemes korlátoznunk, ami az internethasználatot illeti, hanem magunkat is, egyrészt példát mutatva, másfelől így több időnk jut egymásra.