Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Félénkség vagy szociális szorongás? Nem mindig könnyű megkülönböztetni a kettőt egymástól, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy valaki kicsit félénk, visszahúzódó, vagy konkrétan retteg, szorong valamitől.
A félénkség egy olyan állapot, amely meghatározza a viselkedést társas helyzetekben. A félénk személyiségű, természetű ember szeret a háttérben maradni, gátlásokkal küzd, nehezen oldódik társaságban. Főként akkor igaz ez, ha új helyre, új helyzetbe kerül. A legtöbb esetben, amint kiismeri magát, ezek az érzések enyhülnek, vagy akár el is tűnhetnek. A komfortérzéssel párhuzamossal nő az önbizalom és a bátorság. Ettől függetlenül a félénk személyiségjegy természetesen nem tűnik el, továbbra is meghatározza a személyiséget. Ami a szociális szorongást illeti: ez nagyon hasonló a félénkséghez, ám tünetei erőteljesebben jelentkeznek és nehezebben múlnak. A szorongó ember a legtöbb esetben konkrétan fél valamilyen esemény bekövetkeztétől, mondjuk például attól, hogy mások előtt beszéljen. A társasági élet így sokszor kínszenvedés, ezért igyekszik azt elkerülni, ha lehet, különösen az idegen, kiszámíthatatlan helyzeteket. A szociális szorongás többféle módon jelentkezhet egyszerre, és akár fizikai tüneteket (heves szívdobogás, pír, gyomorfájdalom, ájulás) is okozhat.
A félénkség és a szociális szorongás közti különbséget érdemes hangsúlyozni, hiszen utóbbi sok esetben kezelésre szorul. A félénkséget nem kell eltúlozni, a szociális szorongást nem szabad elbagatellizálni. A megkülönböztetés egyébként nem annyira bonyolult, hiszen a szorongó embert felismerni, és ő maga is könnyebben látja meg magában a szorongást. Hogyan? A legegyszerűbben talán úgy, hogy megvizsgáljuk, elmúlik-e akkor, ha a helyzet, a környezet, a társaság már nem új, hanem megszokott. Ha a szorongó állapot továbbra is fennáll, nem kérdés, hogy szociális szorongással van dolgunk.
A szociális szorongás ráadásul idővel még súlyosabbá, mélyebbé is válhat, ezért is érdemes segítséget kérni és adni. A bizonyos helyzetek kényszeres elkerülése, a magány, az állandó félelem olyan atmoszférát teremt, amely örvényszerűen húz lejjebb és lejjebb. Aki „csak” félénk előbb, vagy utóbb legyőzi félelmeit és szorongásait, mások viszont képtelenek „démonaikkal” megbirkózni támogatás és segítség nélkül. Ha nem érkezik segítség, a helyzet egyre rosszabbá válhat, pedig nem szabad hagyni, hogy a szorongás kitöltse az egész életünket, mert annak következményei igen súlyosak lehetnek.
A normális élethez hozzátartoznak az emberi kapcsolatok. A félénk ember, ha nem is könnyen, de tud kapcsolatokat teremteni és fenntartani. Lehet, hogy ezért küzdenie kell, de képes sikereket elérni e téren. A szociálisan szorongónak viszont sokszor a legegyszerűbb kapcsolatok is megoldhatatlan feladatot jelentenek. Például bevásárlás közben, vagy a munkahelyen és akkor még nem is beszéltünk a családi és párkapcsolatokról. Emberi kapcsolatok nélkül pedig magányossá válunk és könnyen jelentkezik a depresszió. Szóval egyáltalán nem mindegy, hogy félénkség, vagy szociális szorongás. Utóbbi gyanúja esetén fontos, hogy szakember segítségét kérjük.