Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Halálfélelem vagy thanatofóbia, erős szorongást, szorongató gondolatokat, pánikfélelmet jelent a haláltól.
Olyan érzés ez, amikor a sok negatív esemény, gondolat elveszi a fényt az élettől és sötét felhők veszik körül a gondolatokat. Aggódás, céltalanság érzése tölti ki a napokat, az élet értelmetlenségén való gondolkodás, a „nincs értelme az életnek” és beszűkült tudatállapot jellemzi az egyént.
Mik lehetnek ezeknek a sötét gondolatoknak az okai? Céltalanság, szorongás, aggódás a céltalanság miatt, aggódás a jövőért, megoldatlan érzelmi problémák, blokkok, izolálódás, a felelősség fel nem vállalása az életért.
Meg kell szelídíteni a halált. A halál része az életünknek, a halál felől nézve nyer értelmet az életünk. Meg kell értetni magunkkal és el kell fogadni, hogy ez nem egy rettenetes dolog, hanem egy méltó élet méltó lezárása. Ahogy éltük az életünket, meghatározza a halálunkat is. Aki teljes életet élt, az nem fél meghalni, mert tudja, hogy jól élte az életét. A halál a legnagyobb motivátor, a halál az élet része. Az élet-halál nem rajtunk múlik. Az fél a haláltól, aki fél az élettől, aki fél a saját életéért felelősséget vállalni. MOST vagyunk itt, MOST lehet élni, MOST kell élni!
Az élet értelme az, hogy az életet érzéssel kell átérezni. Az élet lényegét meg kell érteni. Az élet örök, szabad, nem szabályozható, olyan, mint a végtelen óceán. Az élet mindig feltámad, felébred, mint az évszakok vagy ahogy kinő a fűszál a beton alól is. Az élet gyengéd és érzékeny, de erős. Az élet elpusztíthatatlan, az élet jó, és akik élnek, azok szeretik a jót. Benne van a minden, a végtelen. Az életet érezni érdemes, az érzelem az élet. Szeretni csak is szívvel lehet. Az értelem uralkodni akar, a mindenen, az életen is, de azon nem lehet. Az élet jó, tökéletes, pihentető, megnyugtató. Az élet szeretet. Az életnek önmagában van értelme. Élni érdemes, csak élni érdemes. Benne van az értelem maga. Az élet nem alkudozik. Az élet minden, örök, örökké tartó út, az igazság. Az élet eleven.
„Ne zokogj a síromnál,
Hisz nem vagyok ott.
Én nem alszom ott.
Ezer szélként szaladok,
Hógyémántként ragyogok,
Szőlőfürtön fény vagyok.
Lettem szelíd őszi zápor, pirkadat, mely lágyan táncol,
Gyors madár az égen távol.
Ne zokogj a síromnál,
Hisz nem vagyok ott.
Nem vagyok halott.”
/indián szerző/