Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A szakítás feldolgozására szükség van, nem megy magától – állítják egybehangzóan a szakemberek. A szakítás egy veszteség, amit át kell élni, meg kell élni, és ez fájdalommal járhat. Ehhez adunk most segítséget. Hasznos tippek a szakítás feldolgozására.
Minden veszteséget gyász követ. A veszteség nem csak egy családtagunk végleges elvesztését jelentheti, a szakítás is veszteség, hiszen elveszítünk egy embert, egy kapcsolatot, és talán egy álmot is.
A gyásznak öt szakaszát különböztetik meg a szakemberek. Először tagadni fogunk, azt mondjuk és gondoljuk, hogy ez meg sem történt. Amikor mi kezdeményezzük a szakítást, ez a szakasz ki is maradhat, ahogy az ezután következő szakaszok is eltűnhetnek vagy csak enyhébb formában jelenhetnek meg. A tagadás után a düh következik, a veszteségünk elkeserít bennünket, mérgesek leszünk a történtek miatt; talán önmagunkra is. Aztán jön az alkudozás, majd a depresszió után jutunk le oda, hogy belenyugszunk a történtekbe. Az, hogy ez mennyi idő alatt fog lezajlani, megjósolhatatlan. Gyászfolyamat ugyanis éppen annyi féle van, ahány féle ember.
A harag része a gyászfolyamatnak, mégpedig természetes része. Kiborulunk, hiszen az ember, akivel megosztottuk az életünket, nincs többé velünk. Hogy történhetett az meg, hogy elhagytak bennünket? Dühösek leszünk ettől.
Akkor sem lesz jobb a helyzet, ha mi kezdeményeztük a szakítást, ilyenkor ráadásul még lelkiismeret-furdalást is érezhetünk. Kimondott vagy kimondatlan ígéretek nem teljesültek. A tervezett közös jövőből már nem lesz semmi.
Hogy juthattunk ide? Szakításkor érdemes megvizsgálni, mi az, amit nem vettünk észre, vagy nem tulajdonítottunk neki elég nagy jelentőséget. A szakításig vezető úton biztosak voltak jelek, amiket észrevehettünk volna.
Miért nem beszéltük meg? Megfelelő kommunikáció nélkül egy kapcsolat könnyen veszélybe kerülhet. Közhelynek tűnhet, hogy a kapcsolatért meg kell dolgozni. Talán nem lesz elég ösztönösen cselekedni, talán változtatnunk kell, ha nem akarjuk, hogy a kapcsolatunk véget érjen.
Mi az én felelősségem? Mivel nem néztem szembe? Egy kapcsolatba, jó esetben, annyit adunk bele, amire akkor és ott képesek vagyunk. Ha ez kevés lesz, a kapcsolat véget érhet. Bárki is szakít, mindkét félnek érdemes végiggondolnia a saját szerepét a kapcsolatban, és abban, hogy miért érhetett véget.
Amikor kilépünk egy kapcsolatból, az nem ér azonnal véget. El kell döntenünk, hogy ezt befejezzük és továbblépünk. Nem várhatjuk, hogy ez magától megtörténje. Ki kell mondanunk, hogy vége, és eszerint is kell cselekednünk. Segíthet a lezárásban, ha világosan közvetítjük a környezetünkben élők felé, hogy véget ért a kapcsolatunk.
A szakemberek szerint a bocsánatkérés segíthet a szakítás feldolgozásában. Ennek nem kell feltétlenül személyesen megtörténnie. Az is elég lehet, ha egy soha el nem küldött levélben írjuk le, hogy mi az, amiért bocsánatot akarunk kérni. Megbánthattuk, megsérthettük a párunkat. Tettünk olyat, amit már bánunk, vagy éppen meg kellett volna tennünk valamit, amit elmulasztottunk. A bocsánatkérés egyfajta beismerése annak, hogy mi is felelősséggel tartozunk azért, hogy szakítottunk.
Szakítás után azonnal új kapcsolatot kezdeni nem biztos, hogy jó ötlet. Az segíthet a szakítás feldolgozásában, ha új hobbit keresünk, elkezdünk edzeni, és új barátokat szerünk. Ha azonban a szakítás feldolgozása nélkül kezdünk új kapcsolatot, abba az előző minden hibáját és sérelmét belevihetjük. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy először saját magunkkal kell szembenéznünk, meg kell értenünk és fel kell dolgoznunk a véget érő kapcsolatunkat ahhoz, hogy tisztán érkezhessünk meg az új kapcsolatunkba.
Talán nem vagyunk még felkészülve, ugyanokkor törődésre és figyelemre vágyunk. Az új kapcsolatban azonban feldolgozatlanság nélkül visszatérhetnek az előző kapcsolatban elkövetett hibák. Nehéz egyedül maradni, de hosszabb távon kifizetődő lehet, ha feldolgozott sérelmekkel és begyógyult sebekkel kerülünk egy másik ember mellé. Idővel a haragunk enyhülni fog, befogadóbbak és toleránsabbak lehetünk.
Sokat tehetünk azért, hogy szabaddá váljunk. Ha hagyjuk letisztulni az érzéseinket, a lelkünk készen állhat egy új kapcsolat befogadására. Sok mindenen múlik persze, hogy mi lesz a mi utunk, az sem mindegy például, hogy a véget érő kapcsolatunk mennyire volt fontos a számunkra, milyen szerepet töltött be az életünkben. Ha szükséges, szakemberhez is fordulhatunk. Mert a szakítás feldolgozás sokszor nem könnyű. De a barátaink és a szeretteink támogatása segítséget nyújthat abban, hogy feldolgozzuk a velünk történteket.