A hazugság része a mindennapjainknak. Az igazság utáni vágyunk arra sarkallhat bennünket, hogy megpróbáljuk felismerni, amikor félre akarnak vezetni bennünket. Mutatjuk, hogy a testbeszéd szakértők szerint mire kell figyelnünk, ha fel akarjuk ismerni az árulkodó jeleket.
Aki hazudik, nem néz a szemünkbe, gondoljuk ezt sokan. Ez valóban így is lehet, a hazug ember gyakran néz félre, forgatja a szemét, amikor valótlanságot állít. Óvatosnak kell azonban lennünk, hiszen a kutatások szerint bizony a hazugságok kétharmadát a szemünkbe mondják, még ha összeszorított fogakkal is.
Fészkelődik a széken a beszélgetőtársunk? Bizony, jó eséllyel éppen hazudik nekünk. Mintha tüzes trónon ülne. Billegeti a fejét, vakaródzik, a haját babrálja, állandóan izeg-mozog. Ezek egyértelműen a feszültség jelei, és ha ezt nem valamilyen fizikai hatás váltja ki, akkor gondolnunk kell arra, hogy nem mondanak nekünk igazat.
A kézzel gesztikulálás szintén árulkodhat hazugságról. Amikor a kézjelek a mondandó után, késve érkeznek, akkor a szakértők már megtévesztésre gondolnak. Videofelvételek bizonyítják, hogy a hazugok szélesebb gesztusokat használnak, és gyakrabban használják mindkét kezüket. Az is gyakori, hogy beszélgetés közben az asztal alá rejtik a kezüket, és bizony sokszor a szájukat is eltakarják. Ezek az önkéntelen mozdulatok szintén gyanakvásra adhatnak okot.
Az összeszorított, beszívott az ajkak, amik már szinte nem is látszanak, biztos jelei annak, hogy valaki nem mond nekünk igazat. A testbeszédhez értők szerint ilyenkor nem mondanak el nekünk mindent, az érzelmeiket vagy azok egy részét nem fedik fel, és alaposan megszűrik a mondanivalójukat.
Amikor feszültek vagyunk, megfeszülnek az izmaink, és az izmainkkal együtt a hangszálaink is. Ez a hangmagasság emelkedéséhez vezet, a hangszín hullámzóvá válik, megbicsaklik a hangunk, gyakran krákogunk is. Akár a hangunkat is megemelhetjük, hogy elfedjük a tényt: éppen egy hazugság kellős közepén vagyunk.
A testbeszéd értelmezése nem egzakt tudomány, lehetnek ugyan jelek, ezek hátterében azonban más is ok állhat, nem csak a valóság elferdítése. Empátiára és fokozott figyelemre van szükség a jelek olvasásához, és mivel nincsenek százszázalékos megoldások, számítanunk kell arra, hogy tévedünk. Bár teljesen nem lehetünk biztosak abban, hogy valótlant állítanak nekünk, mégis érdemes figyelni a jelekre, és fenntartással fogadni a tényeket, amiket a tudomásunkra hoznak. Mivel a legtöbb ember önkéntelen reakciókat mutat hazugság közben, nagy valószínűséggel igazunk lesz, amikor a fent leírtakat tapasztalva arra gondolunk, hogy az információ, amit kapunk, nem a teljes igazság.