Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A trauma lehet egyszeri vagy hosszabb időn át tartó esemény. A lényeg azonban a hatása: hosszú időn át velünk marad, és negatívan befolyásolja a mindennapjainkat. A célunk az lehet, hogy ezt a befolyásolást megszüntessük. Utánajártunk, hogyan dolgozhatjuk fel a traumákat.
Amikor felkeresünk egy szakembert, az első kérdések között szerepel, hogy mikor lesz már vége a szenvedésünknek. Erre persze nem kapunk egyenes választ, hiszen az sem lehet teljesen világos, hogy mi is az, amit akarunk. Leggyakoribb kérés, hogy el akarjuk felejteni a bennünket ért traumát. Ilyenkor a pszichológusunk elmondja, hogy azt csak feldolgozni, elfogadni, megérteni lehet, elfelejteni nem. Nem az a cél, hogy elfelejtsük azt, ami velünk történt. A felejtés vágya ugyanis a már meglévő elfojtásból adódik, ami nem segít abban, hogy kiegyensúlyozottabban éljük az életünket. Márpedig ezért kértünk segítséget.
A felejtés, az elfojtás a probléma maga, nem pedig a megoldás. A szakemberek azt mondják, hogy inkább azt kellene kérdeznünk, hogy mikor enyhül a szenvedésünk, mikor tudunk majd teljes életet élni annak ellenére, ami velünk történt. És azt mondják majd, hogy ez egy hosszú, talán fájdalmas folyamat, de a végén az lesz az eredménye, hogy kiegyensúlyozottabb életet élhetünk. És talán boldogabbat, mint ha nem traumatizálódtunk volna. A trauma ugyanis okozhat egy nem várt fejlődést az életünkben.
Életünk legnagyobb traumái fontos dolgokat taníthatnak meg bennünket. A nagy veszteségeket, egy halál közeli élményt átélő, vagy a halálosnak mondott betegséget túlélő később komoly személyes fejlődésről számolhat be a saját életében. A világhoz való viszonyuk megváltozik, a kapcsolataik elmélyülnek, és általában az életük minden területén fontos, mélyreható változást tapasztalnak meg. Ezek a traumák rávilágíthatnak arra, hogy mi az igazán fontos az életünkben, és hogy mik a valódi értékeink és céljaink. Ez pedig fejlődési ugrást eredményezhet az életünkben.
A traumát teljesen fel lehet dolgozni. A traumát teljesen fel kell dolgozni. El kell jutni oda, hogy egy teljes, boldog, kiegyensúlyozott és szeretettel teli életet éljünk. Szebbet és jobbat, mint mások, akinek az életében nem volt, őt mélyen érintő. traumatikus élmény. De a feldolgozás folyamata hosszú lesz. És a lényeg: a feldolgozás nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha az a rossz meg sem történt volna. A rossz megtörtént, ezt el kell fogadnunk, és együtt kell ezzel élnünk. Ezt jelenti egy trauma feldolgozása.
Amikor felkeresünk egy pszichológust, általában nem azzal kezdünk, hogy milyen trauma ért bennünket. Azért megyünk, mert nincs rendben az egészségünk, soványak vagy kövérek vagyunk, nem tudunk aludni, rászoktunk az alkoholra, a párkapcsolataink rendre csődöt mondanak, vagy mindig elveszítjük a pénzünket. Aztán az ülések alatt lassan fény derülhet arra, hogy egy trauma áll a háttérben, egy feldolgozatlan trauma, ami megkeseríti a mindennapjainkat, feszülté és boldogtalanná tesz bennünket.
Egy élmény attól lesz trauma, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Attól, hogy nem tudjuk befogadni, feldolgozni. Amikor trauma ér bennünket, gyakran addig változtatjuk magunkban a velünk történteket, amíg az befogadhatóvá válik számunkra. Csakhogy később emiatt olyan érzelmek bukkannak elő a semmiből, amit nem értünk, és amik tönkre tehetik az életünket.
Meg kell találnunk az érzés eredetét, és biztonságosan kifejezhetővé kell annak válnia. A folyamat ugyanaz lesz, mint a könnyen felszínre hozható érzések esetében. A pszichológus feladata ilyen esetben azonban nemcsak az, hogy biztosítsa a tudatosságot, hanem az is, hogy megteremtsen egy biztonságos közeget, amibe az érzéseinket felszínre hozhatjuk, és ott megélhetjük és kifejezhetjük. A terápia célja nem az, hogy az emlékeinkből száműzzük a megtörtént eseményeket, hanem az, hogy minél mélyebben megismerjük azt, és érettebb személyiséggé válva minél szabadabbá válhassunk. Ez a teljes szabadságot is jelentheti. De mindenképpen a történtek elfogadását, és az azokkal való együttélést.
Szakemberre lesz szükségünk. Pszichológushoz kell fordulnunk, terápiára kell járnunk. Ezt nem kerülhetjük el. Ahhoz, hogy a traumák ne hassanak tovább az életünkre, segítségre lesz szükségünk. Kérjünk segítséget. Jobb lesz az életünk.
A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, de nem is kell. A célunk az lehet, hogy kiteljesedett, boldog életet éljünk. Amikor feldolgozzuk a traumáinkat, azok már nem hatnak ránk, nem befolyásolnak bennünket, nem teszik tönkre az életünket, Sőt, a terápia után megtalálhatjuk önmagunkat, úgy, ahogy az egy trauma nélkül talán soha nem sikerült volna.