Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az érzelmek elfojtása népbetegség, ami akár súlyos tünetekhez is vezethet. Negatív hatással lehet az emberi kapcsolatokra, a magánéletre, mert megtéveszti azt, akivel szemben nem mutatjuk ki, amit valójában érzünk. Bejegyzésünkben arra is választ keresünk: szükségünk van-e arra, aki bánt bennünket?
A valódi érzelmek elfojtása rengeteg embert érint, sok esetben olyanokat, akik nem is tudnak róla. Nem élik meg a valódi reakcióikat, mert lehet, hogy már nincsenek is nekik. Ez olyan sok emberre jellemző, hogy akár népbetegségnek is nevezhetjük. Mivel az érzelmek elnyomása állandó jellegű, így az ilyen embereknek tulajdonképpen alig vannak őszinte pillanataik. Nem szólalnak fel akkor, ha bántják őket, nem állnak ki magukért. Ha valakivel szemben így viselkednek, a másik nem fogja tudni, hogy gyötrődést, fájdalmat okozott annak, aki elfojt. Nem érkezik ugyanis visszajelzés felé, amiből következtethetnének.
Az érzelmek elfojtása egy emberben nem azért állandósul, mert így született, ez a legtöbb esetben nevelés kérdése. A szülők sokszor nem engedik megélni a gyermekek érzelmeit, nem szeretik a hisztit, megparancsolják a gyerkőcöknek, hogy ne sírjanak, vagy ha mégis, akkor legalább ne előttük. Sok mindenkibe nevelik bele az „egyedül szenvedés” kényszerét, azt, hogy inkább elvonuljanak magukba, hogy anyát és apát ne bántsák meg a negatív érzelmeikkel.
Sok esetben az ilyen gyermekkori élmények vezetnek oda, hogy felnőttként sem képesek az emberek kimutatni a fájdalmat, a sértődöttséget, bánatot. Magukba fojtva élik meg ezeket a hangulatokat, így az érzelmek elfojtása annyira természetesnek tűnik, hogy nem is tudja már kimutatni azokat. Az elfojtás azonban mérgező, fel kellene válni ezeket a reakciókat, mert akár fizikai tüneteket is okozhat. Tipikus „elfojtó” betegség a pajzsmirigy-probléma és a gyomorfekély. Ilyenkor a beteg sok esetben tulajdonképpen saját magát emészti fel.
Pedig mindenkinek tudnia kellene azonosítani azt, ami fájdalmat okoz neki. Ezt pedig ki is kell tudnia fejezni, el kell tudnia mondani. Joga van hozzá, hogy elmondja, kifejezze azt, amit érez, hogyha valaki megbántja, azzal tisztázni tudja a problémát. Ugyanígy jogunk van megvédeni magunkat azzal szemben, aki bánt bennünket. Jogunk van meghúzni a határokat, hogy aki átlépi, az tudjon róla, hogy megbántott bennünket. Jogunk van azt is felismerni, hogy miért van szükség arra az emberre, aki bánt, fájdalmat okoz, és meg kell védenünk magunkat vele szemben.