Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az irodalomterápia szövegeket használ terápiás és önismereti célokra. Már nálunk is elérhető ez a kevéssé ismert és ritkán alkalmazott módszer. Mutatjuk, hogy hogyan segíthet az irodalomterápia.
Az irodalomterápia egy művészetterápiás módszer, amivel a személyiségfejlődésünket támogathatjuk úgy, hogy szövegek használunk fel hozzá. Az irodalomterápia szót hallva a szépirodalomra gondolhatunk, de az irodalomterápiához a kortárs irodalom, de még a saját írásunk is megfelelő lehet. Az irodalomterápia egyéni vagy csoportos formában is megvalósulhat, és mindig szakember vezeti. A szépirodalmi művek gyógyító hatását évszázadok óta szinte mindenhol ismerik. Ma az irodalomterápiában két módszert alkalmaznak. A receptív terápiában a művek élményszintű, élőszóban történő feldolgozása történik meg, az aktív terápiában pedig mi magunk írunk verset, naplót vagy novellát.
Az irodalomterápia úgy is működhet, ha a terápiás beszélgetésen fizikailag nincs is írás, hanem egy könyvből származó közismert idézet vagy részlet a kiindulópont. Idősebbeknél vagy gyermekeknél ez bevált gyakorlat, ahogy betegek esetében is.
A szépirodalmi és egyéb írások sokfélesége egy jó lehetőség, hogy a csoport összetételéhez igazítsák a csoportokban folyó munkát a szakemberek. Mindkét alkalmazási terület célja, hogy javuljon a kommunikációs és problémamegoldó készségünk, erősödjön az empátiánk, és fogékonyak legyünk a csapatmunkára. A kreativitásunk fejlesztése is fontos szempont. A lényég azonban az önismeret fejlesztése. Mindig azon van a fókusz.
A klinikai pszichológiában az egyik cél lehet a rehabilitációs folyamat felgyorsítása. Gyerekcsoportoknál az életkori sajátosságokból adódó problémákat kell pontosítani, és azokat kell megoldani. A közszférában dolgozóknál hatékonyan alkalmazható az irodalomterápia a társadalom által elvárt értékrend mélyebb megismertetésére vagy kifejlesztésére. Az irodalmi vagy saját alkotásokon keresztül közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, megélhetjük és felvállalhatjuk az érzéseinket, és oldódhat a szorongásunk. Az irodalomterápia ezáltal az egész életünkre kihat, mégpedig pozitív módon.
Az irodalomterápiás foglalkozás előtt mindig eldöntésre kerül, hogy milyen irodalmi alkotás vagy saját írás lesz a középpontban. Ez egy olyan írás lesz, ami a csoporttagok problémáját világítja meg. Az írás, vagy annak egy fejezete, részlete elolvasása után, a csoportot vezető szakember vezetésével egy beszélgetés kezdődik. Ez a beszélgetés, a csoport többi tagjának véleménye, gondolatai segítenek a többieknek, hogy pontosítsák az írás témájához való viszonyukat. Ez felismerésekhez vezethet, segíthet önmaguk megismerésében és mások megítélésében is. Felismerhetjük, hogy a megmerevedett gondolkodásunk talán nem teljesen helytálló.
Szó sincs azonban irodalomóráról, nem műelemzést végeznek a résztvevők. Teljesen lényegtelen lesz ugyanis, hogy mit gondolt a költő. A csoporttagok személyes élményein lesz a hangsúly, azt csoportban közkinccsé lehet tenni. Ezzel nem csak önmagunkra, de a csoport tagjaira is hatással leszünk. Az irodalomterápiás foglalkozásokon a kiválasztott írás élményszinten kerül feldolgozásra, ez pedig lehetőséget ad a felmerülő problémáink közös továbbgondolására. Ezzel megtalálhatjuk azt az üzenetet, amit írás nekünk jelent az adott pillanatban.
A rövid válasz az, hogy mindenkinek. Mivel az irodalomterápia egyik fő célja az önismeret elmélyítése, önmagunk jobb megismerése, ezért mindenkinek csak ajánlani lehet a részvételt. Nincs olyan rétege a társadalomnak, aki ne tudna profitálni az irodalomterápiából, az ugyanis mindenkinél sikeresen alkalmazható.
Mint minden terápiás módszernél, itt is vannak ellenjavallatok. Az irodalomterápia nem ajánlott akut pszichotikus állapotban, és a súlyos depresszióban szenvedőknek sem. Állandósult krízishelyzetben is kerülni kell az irodalomterápiát. Ezekre az esetekre más terápiát javasolnak a szakemberek.
Nem túl meglepő módon az írás is része lehet az irodalomterápiának. Senkitől nem várják persze, hogy a Háború és békével állítson be a következő csoport-összejövetelre, de kutatások szerint az írás gyógyíthat. Ilyenkor a bennünk lévő érzéseket testet öltenek, és magunkon kívül helyezzük őket. És így már talán nem is olyan ijesztőek.
Az írást több szakember is ajánlja, és nem csak naplót vezethetünk ám, írhatunk verseket, esszéket, vagy akár egy huszonegyedik századi Háború és békét is.