Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az ember, ha nem a saját lelki világáról van szó, sokkal okosabban oszt tanácsokat, könnyen vigasztalja meg a barátját, ismerősét, rokonát. Ha azonban önmagunkról van szó, gyakran elfogynak a kedves szavak, az együttérző mondatok. A megfelelő önismeret sokat használ abban, hogy kikeveredjünk a lelki válságokból.
Az önegyüttérzés fogalma alatt azt értjük, hogy önmagunk iránt is együttérzést mutatunk. Fontos megtanulni ezt a képességet, majd rendszeresen gyakorolni, mert a mentális egyensúlyi állapot és az egészségünk egyik nélkülözhetetlen eleme. Valami olyasmit jelent, hogy érjen bármilyen kudarc, hibázzunk bármekkorát, megértéssel, kedveséggel forduljunk saját magunk felé, ne kritikával. Legyünk ugyanolyan empatikusak, megértőek saját magunkkal szemben, mint egy barátunkkal, ismerősünkkel, rokonunkkal. Az emberek ehelyett hajlamosak nem így, hanem önkritikával fordulni saját maguk felé.
Az önismeret és ezen keresztül az önegyüttérzés első állomása a jelentudatosság. Hogy ezt gyakorolni tudjuk, nyugodtan üljünk le néhány percre saját magunkkal, és kudarc esetén kérdezzünk rá: mit érzünk most? Dühösek vagyunk, szorongunk, megkönnyebbültünk? Bármelyik is jellemez bennünket az adott pillanatban, ne nevezzük azt rossznak. Inkább ismerjük el, milyen nehéz az adott szituáció. Ha ennek ellenállunk, a dolgunk megnehezedik.
A második lépés, hogy beismerjük, olyan az emberi természet, amilyenek mi vagyunk. Az, hogy nem sikerül minden tökéletesen, hogy az életben léteznek akadályok és sok mindenért meg kell szenvednünk, az valójában természetes dolog. Ezek a tulajdonságok, momentumok ugyanis mindenkire jellemzők, mindenkivel megtörténnek, nem csak velünk.
A harmadik lépés az önmagunk iránt tanúsított kedvesség. Ez azt jeleni, hogy hiba esetén megértéssel viszonyulunk saját magunkhoz, anélkül, hogy minősítenénk magunkat. A belső monológunk a szidalmazás helyett váltson át kedves beszélgetésbe.
„Nem gond, hogy ezt érzed, mindenkivel előfordul. Értékes ember vagy, ne izgulj annyira”.
Ezeket mind elmondhatjuk saját magunknak – bármit, amit egy jó barátnak is mondanánk. Az önegyüttérzést azonban ne keverjük össze az önsajnálattal. Fogadjuk el az adott helyzetet, de csak ismerjük el, ne vigyük túlzásba az ezzel kapcsolatot érzéseinket. Talán a legfontosabb tanács, hogy csak olyat mondj magadnak a belső monológod során, amit a szeretteidnek is mondanál.