Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az egyik legnehezebb időszaka a szülői létnek, amikor a gyermek továbbtanulásra, karrierre készül. Hogyan segítsek? Milyen tanács kell neki a pályaválasztás során? Kell-e egyáltalán? Segítünk megválaszolni a teljesen jogosan felmerülő kérdéseket.
Ahhoz, hogy egy szülő hasznos tanácsot tudjon adni gyermekének, nem elég a felvételi határidő lejárta előtti hetekben leülni és átbeszélni a témát. Ahhoz, hogy ez valódi segítség legyen, több kell: családi minta, a problémák, választások megbeszélése, tisztázása gyermekkor óta. Ennek végkifejlete lehet pályaválasztás során történő hasznos beszélgetések, tanácsok, közös ötletelések időszaka.
Amikor véget ér az általános iskola, a döntés nem ennyire határozottan a gyermeké, ekkor a szülő még hangsúlyosan ott van. Jó esetben a gyermekkel egyeztetve keresik fel az érdeklődésének megfelelő középiskolát. A felősoktatás vagy szakmatanulás és az ezzel szorosan összefüggő pályaválasztás azonban sokkal a gyermekünk döntése kell, hogy legyen.
Három fő viselkedés figyelhető meg a szülőknél ebben az élethelyzetben. Az első a „nem szólok bele, ez a te életed” típus, a második túlságosan is belefolyó szülő, aki minden főiskola, egyetem honlapját átküldte már a gyermekének egy évvel a felvételi jelentkezés határideje előtt. Mondanunk sem kell, hogy egyik viselkedés sem segítség. A helyes út a támogató, de kívül maradó magatartás.
Ilyen pont lehet, amikor a 17-18 éves gyermeket nevelő szülő belátja, a világ megváltozott: olyan sok a szakma, annyi a továbbtanulási lehetőség, hogy nagy valószínűséggel már nem tud ebben a témában hitelesen nyilatkozni. Tehát nem a konkrét jelentkezésben kell segíteni, hanem az útkereső módszer kidolgozásában, több verzióval. Segítség az is, ha mesélünk neki a saját szakmánkról, az útról, amit bejártunk. Munkahelyekről, kollégákról, az esetlegesen továbbtanulással töltött évekről. Sikerekről, kudarcokról, mindenről, ami hasznos lehet egy ekkora gyermeknek.
Ha partnerként tekintünk rá a témában, ő is úgy néz majd ránk. Ez a valódi segítség, nem pedig az egyetemi könyvtárak Facebook-oldalának ajánlása. Fontos az is, hogy elfogadjuk: közel sem biztos, hogy a gyermekünk ugyanazt a karriert látja maga előtt, amit elképzeltünk neki. A legnehezebb talán azt belátni szülőként a pályaválasztás során, ha addig túlértékeltük a gyermekünk képességeit. Könnyen lehet, hogy nem való neki minden egyetem valamennyi tanszéke. Nagy segítség lehet, ha megértetjük vele: bármit újra lehet kezdeni, a váltás mindenki számára adott. Ha valaki 25 évesen végzi el az egyetemet, azzal sincs semmi probléma. Nem dől össze világ, ha nem egyből veszik fel. Akkor sem, ha a szakmatanulást választja a felsőoktatás helyett.
Ahhoz kétség sem férhet, hogy minden szülő a lehető legjobbat kívánja gyermekének a pályaválasztás során, hogy aztán boldog, kiegyensúlyozott élete legyen. Ehhez azonban meg kell érteni, hogy ezt a döntést ezúttal nem a szülőnek kell meghoznia, hanem annak, aki számára a legfontosabb. Hiszen ő nevelte olyan emberré, aki képes a választásra.