Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Amikor a családunk egyik tagja depressziós, az mindannyiunkra kihat. Sötét felhők jelennek meg ilyenkor a család egén, és az mindent beárnyékol. Fontos, hogy ennek minél előbb véget vessünk. Megmutatjuk, hogyan segíthetünk egy depressziós családtagunknak.
Depresszióról akkor beszélünk, ha valaki szinte minden helyzetben lehangoltságot érez, és ez legalább két hete tart már. A depressziós családtagunk elveszti a lelkesedését, motiválatlan lesz, sötét színben látja a világot, és általában az önbizalma is csökken. A depresszió lehet állandó, de érkezhet hullámokban is. Ezek alatt a depressziós periódusok alatt a családtagunk elveszti az érdeklődését minden iránt, a személyes élete, a munkája és az egészsége is negatív irányban változik, az étkezési szokásai és az alvásciklusa átalakul. A depressziónak több oka is lehet, de tudnunk kell, hogy egy lehangoltságnak lehet megfelelő indoka is, gondoljunk csak egy veszteségre, vagy egy hosszabb sikertelen időszakra. A depresszió több százmillió embert érint világszerte, a teljes lakosság nagyjából három százaléka depressziós. Ez nem kis szám.
Mit tehetünk, ha van egy depressziós családtagunk? A szakértők szerint rendkívüli fontosságú a környezet egy depressziós beteg gyógyulásában. Amikor a család szeretettel vesz körül bennünket, és van egy biztonságos hely, ahol jól érezhetjük magunkat, az pozitívan hat az együtt élőkre. A támogatásunk és a figyelmünk fontos a szakértők szerint, sokat tehetünk egy depressziós családtagunkért. Ehhez az első lépés az lehet, hogy felismerjük és elfogadjuk, hogy a családtagunk beteg. Enélkül nem fogunk tudni segíteni neki. Tudnunk kell, hogy nem célravezető, ha azt mondogatjuk neki, hogy semmi oka a rosszkedvre, az majd elmúlik magától, és minden a régi lesz. Nem lesz. Magától nem lesz. A depresszió egy betegség, amit kezelni kell. A család sokat tehet tehát a betegért, de meggyógyítani nem fogja tudni. De mit kell tennünk?
Ha arra gyanakszunk, hogy egy családtagunk depressziós, irányítsuk egy szakemberhez. Gyakori hangulatváltozás, komor hangulat és zaklatottság esetén felmerülhet, hogy depresszióról van szó. Ilyenkor különös empátiával, agresszív módszerek nélkül rá kell vezetnünk a családtagunkat, hogy szüksége lehet orvosi kezelésre. Mindenképpen támogassuk, ha pszichológushoz vagy pszichiáterhez akar fordulni. Ha magától nem akar menni, akkor pedig finoman vegyük rá erre, győzzük meg, hogy a terápia segíthet jobbá tenni az életét. Elképzelhető, hogy az eset már annyira súlyos, hogy a meggyőzés már nem fog segíteni. Mindent meg kell tennünk azonban azért, hogy megfelelő ellátást kapjon, hiszen ez az ő érdeke, amit talán már nem tud felismerni.
Rengeteg türelemre lesz szükségesünk. Egy depressziós beteggel nem könnyű együtt élni. Tudnunk kell azonban, hogy mi vagyunk azok, akik tehetnek valamit. Családtagként, férjként, feleségként azt kell megértenünk, hogy mélyponton van, és a betegségéből eredő hangulata az egész családunk életét befolyásolja, nem csak az övét. Támogatnunk kell mindenben, és hagyni, hogy a saját tempójában ismerje fel azt, hogy beteg. Mondjuk neki azt, hogy mi biztosak vagyunk benne, hogy meg fog gyógyulni. Soha ne mondjuk neki azt, hogy túlzás, amit csinál, fogadjuk el az érzéseit, nem nevethetjük ki, és nem tehetünk úgy, mintha színészkedne. Erről ugyanis szó sincs, a családtagunk nem színészkedik. Időről időre mondjuk neki, hogy nem hibáztatjuk őt, és hogy egy szakember véget vethet ennek az időszaknak. Úgy kell támogatnunk a családtagunkat, hogy elérjük, vegyen igénybe segítséget. Ehhez rengeteg türelemre lesz szükségünk, szeretettel kell felé fordulnunk, meg kell értenünk és el kell fogadnunk őt.
Amikor segítünk egy családtagunknak, hogy kigyógyuljon a depressziójából, magunkról sem feledkezhetünk meg. A depressziós családtagunknak talán nem lesz kedve rokonlátogatásokhoz, vagy nem akar kirándulni menni, de mi nem maradhatunk vele otthon. Élnünk kell tovább az életünket úgy, hogy mellette őt is segítjük. Fontos, hogy ne intézkedjünk helyette, maximum a döntéseiben segítsük. A segítő szándékunk mellett fontos az is, hogy objektívek maradjunk. A depressziós családtagunk vélemény negatív lehet a világról, ne azonosuljunk ezzel. Egy depressziós beteg eltorzítva látja a valóságot. Mi maradjunk objektívek, segítsük őt, irányítsuk egy szakemberhez, közben pedig éljük tovább a saját életünket. Ez mindkettőnk és a család érdeke is. A depressziós családtagunk pedig remélhetőleg rövid időn belül visszatér a családba. Teljesen egészségesen.