Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A gyermeki lét egyik jellemzője, velejárója az olykor, vagy gyakrabban előforduló füllentés és hazugság, amelyet komolyan kell venni, de egészen másképp kell kezelni, mintha egy felnőttel állnánk szemben. Mit tegyünk, ha hazudik a gyerek?
Mi tegyünk, ha hazudik a gyerek? Először is fogadjuk el, hogy ez nem egy különleges szituáció, semmiképpen se csináljunk drámát belőle. Az őszinteség, tisztesség fontos dolog az életben, - nemcsak környezetünkkel, hanem magunkkal szemben is - azaz erre kell nevelni a gyermeket. Kérdés, miként? A kérdésre először is egy kérdés a felelet: miért hazudik a gyermek? Például azért, mert gyermeki szemmel máshogy fest az igazság, sok mindent még nem képes megérteni, illetve egyelőre nem képes vállalni a felelősséget és emiatt füllent (akár magának is).
Ha hazudik a gyerek, tegyük fel a kérdést magunknak, hogy vajon miért teszi. Esetleg a fentebb felsoroltak valamelyike miatt? Beszéljünk vele, őszintén és nyíltan, közben terelgessük afelé, hogy az igazság fontos dolog az életben. Ha egyből büntetünk, az sokszor újabb és újabb hazugságokat, ferdítéseket idéz elő, azaz pont az ellenkezőjét érjük el vele, mint amit szeretnénk.
Ez egy bizalmi dolog szülő és gyermek között. Ha utóbbi érzi a bizalmat és az őszinte érdeklődést, akkor előbb-utóbb el fogja mondani az igazságot. Kerüljük a „hazug vagy, rossz vagy” típusú kommunikációt, inkább magát a tettet minősítsük és ne a gyerek személyét. Fokozatosan erősítsük benne a felelősségvállalás érzését és képességét, azt, hogy lehet és kell is tanulni a hibákból. Éreztessük, hogy velünk őszinték lehetnek, bízhatnak bennünk, hiszen nem élünk ezzel vissza. Higgyük el, mindenkinél dolgozik a lelkiismeret, még ha ez nem is mindig látszik, a figyelmes, érzékeny szülő le tud ásni hozzá.
Ha hazudik a gyerek, könnyítsük meg a dolgát, hogy ne tegye. Sokszor ő is szenved, gyötrődik, nagy megkönnyebbülés neki, ha nyitottan állunk a problémához. Adjunk neki esélyt javítani, tanulni, felelősséget vállalni. Ha a háttérből segítjük, könnyebben fog menni neki a ferdítések, trükközések elkerülése, nem lesz szüksége hazugságokra. Persze mindenki más és más, van, akinél ez a folyamat könnyebben, míg másoknál nehezebben megy végbe. Így, vagy úgy, legyünk türelmesek! Ne tekintsük javíthatatlan hibának egy-egy kisiklást, ha visszatérő a dolog, akkor nyomatékosabban jelezzük, hogy ez így nem jó, de mindig hagyjunk menekülőutat. A lényeg, hogy a gyerek tudja meg, ha rosszat tett, de ne ítélkezzünk fölötte, még akkor se, ha esetleg keményebben megszidjuk.