Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Heves szívdobogást érzünk, ha több ember előtt kell beszélnünk? Vagy már akkor is kellemetlenül érezzük magunkat, ha lemegyünk a boltba? A szociális szorongás megkeserítheti a mindennapjainkat. De mit tehetünk? Utánajártunk, hogyan küzdhetjük le a szociális szorongást.
Szociális szorongásban jóval többen szenvednek, mint gondolnánk, és jóval többen, mint akik segítséget kérnek ennek a problémának a megoldásához. A szociális szorongás gyakori jelenség, ilyenkor nehézséget okozhat még az is, hogy elintézzük a mindennapi ügyeinket. A szorongás együtt járhat testi tünetekkel, és a szociálisan szorongó gyakran inkább elkerüli azokat a helyzeteket, amiket kellemetlennek talál. De mit tehetünk, hogy nyugodtan élhessük az életünket?
A szakemberek szerint a fokozatosság elvét betartva, igyekezzünk megtartani a napi működésünkhöz szükséges cselekvésünket. Menjünk el boltba, de ha úgy érezzük, hogy ez egyedül nehézséget okozna, akkor kérjük meg egy barátunkat vagy családtagunkat, hogy kísérjen el bennünket. Menjünk el színházba, találkozzunk másokkal oly módon, hogy ha úgy érezzük, hogy nem érezzük jól magunkat, akkor távozhassunk, amikor csak szeretnénk. Lehet, hogy szükségünk lesz egy menekülő útvonalra, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ha otthon maradunk, és elrejtőzünk a világ elől, és azt várjuk, hogy a szociális szorongásunk majd enyhül vagy megszűnik, nem biztos, hogy jó megoldás lesz – figyelmeztetnek a szakemberek.
A szociálisan szorongók gyakran szégyenként élik meg az állapotukat. Ez akadályozhatja őket abban, hogy segítséget kérjenek, a családjukhoz vagy a barátaikhoz forduljanak. Pedig már ha egy embernek is beszélünk arról, hogy mit érzünk, hogy érezzük magunkat közösségekben, az az első lépés lehet a gyógyulásunk felé. Egy megértő, empatikus szerettünk, aki átérzi a helyzetünket, elkísérhet bennünket különféle eseményekre, elvihet bennünket bevásárolni, és akár tanácsokkal is elláthat bennünket. Ha a környezetünkben élőktől olyan visszajelzést kapunk, hogy a helyzetünkön egy szakember segíthetne a leghatásosabban, fontoljuk meg a javaslatukat.
A szociálisan szorongó gyakran azt érzi, hogy mindenki őt figyeli. Ez gyakran alaptalan, gondoljunk csak bele, hogy mennyire valószínűtlen, hogy egy bevásárlóközpontban vagy egy nagyobb társaságban mindenki csak egy emberre figyel. A szociálisan szorongó mégis ezt érzi, és ilyenkor elvörösödik, a szíve erőteljesen dobogni kezd, kimelegszik, de akár a pánikbetegségre jellemző tüneteket is produkálhat, mint a vérnyomás-emelkedés vagy az intenzív izzadás. A szociálisan szorongó nem tudja felvenni a szemkontaktust sem. Ezek akaratlanul jelentkező tünetek, a szorongó nem tudja ezeket irányítani, és ez tovább ront a helyzeten.
A szociális szorongás oda vezethet, hogy nyilvánosan rosszul leszünk, rettegünk attól, hogy elájulunk, ilyenkor a szociális fóbia már pánikbetegségbe fordul. Emiatt a szociálisan szorongó kerüli a nyilvános helyeket, magába fordul, és ez már kihat munkahelyi teljesítményére és magánéletére is. Ha van legalább egy olyan barátunk, akinek el tudjuk mondani, mit élünk át, az könnyíthet a helyzetünkön. Ez akár lehet egy szakember is.
A szociális szorongás, mint oly sok szorongás, gyakran vezethető vissza gyermekkorban elszenvedett traumákhoz. Csalódások érhettek bennünket, és már nehezen hiszünk az emberi jóságban. A szakemberek szerint a szociális szorongással érintettek sorozatos bántalmazásoknak voltak kitéve, lekezelték, megszégyenítették őket. Erre a szociális szorongók a másoktól való távolságtartással válaszolnak. Ez olyan méreteket is ölthet, ami az életminőséget is veszélyezteti. Valamit tennünk kell azonban, ha teljes, boldog életet akarunk élni.
Vannak olyan technikák, amikkel segíthetünk önmagunkon. Ilyen a légzéstechnika, a meditáció, a relaxáció, fogyaszthatunk táplálék-kiegészítőket, vagy ihatunk nyugtató hatású teákat is. A legfontosabb azonban az lehet, hogy megismerjük önmagunkat. Észre kell vennünk, ha már tudatosan kerüljük a családi vacsorákat vagy a baráti kirándulásokat. Ne feledjük, a segítség közelebb van, mint gondolnánk. Kérjük szakember segítségét, ha szükséges.
A gyermekkorunkban elszenvedett sérelmeinken már nem változtathatunk. De tehetünk magunkért felnőttként. Eljárhatunk sportolni, relaxálhatunk, kitűzhetünk magunk elé célokat. Ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy teljesebb, boldogabb életünk legyen.