Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Az imposztor-szindróma egy olyan jelenség, amely meglepően sok embert érint, és rendre nem épp azokat, akik „megérdemelnék” ezt az érzést.
Imposztor, azaz csaló, szélhámos. Bármily meglepő, sokan gondolják ezt magukról, miután elértek valamilyen eredményt az életben. A legtöbbször olyan sikeres embereket érint, akik tehetségesek, ügyesek, szorgalmasak, de az önbecsülésük alacsony. Mindegy, az élet mely területéről beszélünk, a sikert és a boldogságot nem adják ingyen. Azért meg kell dolgozni, sokaknak nem a siker elérése jelenti az igazi problémát, hanem azzal küzdenek, hogy ezt a munkát saját maguk nem értékelik megfelelően. Az imposztor-szindróma egy olyan érzés, amely folyamatosan feszíti és korlátolja az embert. Az ebben szenvedő sosem lesz teljesen elégedett önmagával és azzal, amit elért. Mindig előre menekül, de amíg a szindrómát nem kezeli, sosem kerül ki ebből a körforgásból.
Az imposztor-szindróma gyakoribb, mint gondolnánk, csak lehet, hogy nem ismerjük fel. Sokan küzdenek vele úgy, hogy nem tudják, pontosan mivel állnak szemben. Nem kell nemzetközi szinten jegyzett tudósnak, feltalálónak, vagy mondjuk híres írónak lenni hozzá, ezzel a problémával akár egy egyetemista, vagy bármilyen átlagmunkát végző ember is találkozhat. Az imposztor-szindróma gyakran jár együtt olyan jelenségekkel, mint a kihíváskerülés, a félelem a hibáktól, félelem mások véleményétől, félelem a „lebukástól”, vagy önmagunk teljesítményének lekicsinylése. Utóbbival párhuzamosan másokat hajlamosak ezek az emberek túlértékelni, sokszor érdemtelenül felmagasztalni.
Az imposztor-szindróma ellen való küzdés összetett dolog, hiszen először is fel kell ismernünk, hogy ebben szenvedünk. Meg kell tanulnunk, hogy a sikerek a mieink, azokért megdolgoztunk és jár is nekünk. Ahogyan azt is tudni kell kezelni, hogy vannak és lesznek kudarcok. Ezek is az élet természetes velejárói, bárkivel előfordulhat, hogy sikertelen valamiben. Ha gondolatainkat úgy rendezzük, hogy megpróbáljuk külső szemmel a sikereket értékelni, a kudarcokat pedig elemezni, máris léptünk egyet előre. Próbáljuk meg eldobni a korábbi társításokat, keressünk más nézőpontot. Az előttünk álló feladatokat rendszerezzük és haladjunk egyről a kettőre, először ne a nagy egészben, hanem kicsiben gondolkodjunk. Persze nem mindenkinek könnyű megvalósítania ezeket a gyakorlatokat, emiatt is fontos, hogy tudjunk segítséget kérni környezetünktől, s ha szükséges, forduljunk szakemberhez. Az imposztor-szindróma gyökere nagyon mélyen is lehet, így elképzelhető, hogy komolyabb munka a leküzdése, azonban semmiképpen sem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk. Van esélyünk ellene, a sikerek a mieink, a kudarcok pedig nem törhetnek meg!