Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Sok gyermeknél már óvodás korban elkezdődik a szakkörökre járás időszaka, a szüleik még az iskolás kort sem várják meg a kötelező délutáni elfoglaltság szervezésével. Teljesen biztos, hogy jót teszünk, ha több szakköre beíratjuk a gyerkőcöket? Mutatjuk, hogy lehet kordában tartani ezeket a programokat.
Sportolás, lovaglás, zenélés, nyelvtanulás, művészet. Ahogy a felnőttek tanfolyamainak, úgy a gyermekeknek szóló szakkörök világa is végtelen. Attól függően, kinek milyen a beállítottsága, érdeklődési köre, bármilyen lehetőséget találhat magának. Sok gyermeknek már óvodás korban elkezdődik a rendszeres kötelező délutáni program, akár hetente többször is viszik őket a szüleik egyik helyről a másikra. Amikor közeledik az iskola, akkor pedig sokan felkészítő szakkörökre rohannak a gyermekekkel, hogy készen álljon mindenre, amikor kezdődik a szeptemberi oktatás. Rengetegen szülő viszi túlzásba ezt, a gyermekük csak este ér haza, vacsora után semmire sem marad energiája, amit teljesen saját magára fordíthat. Valóban jót teszünk tehát, ha ennyi szakköre beíratjuk a gyermekünket?
A legtöbb szakember egyetért abban, hogy ez nem jó irány. Ezek a gyermekek ugyanis túlhajszoltak, nem tudnak szabadon játszani, nem tudják azt csinálni, amihez valóban kedvük lenne. Szinte csak szervezett foglalkozásokra járnak, nincs lehetőségük „levezetni”, úgy, ahogy ők szeretnének.
Jót teszünk akkor, ha minden szakkörre beíratjuk gyermekünket? Abban nincs vita, hogy egy gyermeknek sok mozgásra van szüksége, le kell vezetni a rengeteg energiát, ami felgyülemlik benne, így tud csak figyelni az iskolában. Egy visszahúzódóbb személyiségű gyermek számára például nem biztos, hogy a csapatsport a legjobb választás. Ha nem szeret szerepelni, nem biztos, hogy a nyílt versenyt élvezni fogja. Lehet, hogy megfelelési kényszerből jár csak el az edzésekre, mert úgy érzi, a szülők ettől jobban szeretik majd. Ez hosszú távon mentális zavarokhoz vezethet.
Ugyanígy nem biztos, hogy csak azért szeretne valaki táncolni tanulni, mert a szüleik jól érzik magukat a tánctéren. Fontos, hogy olyan tevékenységet találjunk gyermekünk számára, amit valóban élvez. Ezt pedig nála jobban senki sem tudja. Beszéljük meg vele, mihez van kedve, milyen szakkörre, szabadidős tevékenységre járna szívesen. Ami ugyanilyen fontos, hogy ne vigyük túlzásba, hagyjunk neki minden nap időt a szabad játékra, a felhőtlen percekre, amikor nincs beosztva az ideje, hanem azt csinál, „amit akar”. Hiszen gondoljunk bele: nekünk is szükségünk van olykor néhány percre, hogy csak „nézzünk ki a fejünkből”.