Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Rengeteg szülőnek természetes, hogy a játék során hagyja nyerni a gyermeket, mert azt gondolja, ezzel örömet szerez neki. Ez így is van, ám hosszútávon nem ideális, ha minden alkalommal előnyt adunk neki.
Nincs abban semmi furcsa, ha szeretnénk megóvni gyermekünket a negatív érzelmektől, szeretnénk elkerülni, ha csalódna. Természetes vágy ez a szülő részéről, de meg kell tanítanunk azt is, hogy gyermekünk fel tudja dolgozni a vereséget, ez fontos lépés az egészséges önbizalom, a racionális világkép kialakulásához.
Adott például a közös társasjáték, amely során a leggyakrabban fordul elő, hogy a szülő nyerni hagyja a gyermekét. Ez bizonyos ideig, úgy hároméves korig nem jelent problémát. Eddig a gyerekek nehezen értik meg, hogy nem ők a világ közepe, hogy nem minden róluk szól. Legkésőbb hároméves korukban azonban közösségbe kerülnek, ahol előbb-utóbb megtapasztalják, hogy nem mindenben ők az elsők, hogy el kell viselniük, ha más jobban teljesít egy feladatot, és azt is, ha nem ők nyernek. Hogy az nyer, aki jobban rászolgált a győzelemre, esetleg nagyobb szerencséje volt. Ha tehát mindig nyerni hagyjuk a gyermeket, előfordulhat, hogy későn éri a tapasztalat, és közösségben nehezen tudja elviselni a vereséget. Fontos, hogy kis lépésekben megtanítsuk neki: nincs katasztrófa, ha vereséget szenved.
Ezt, mint a legtöbb viselkedési mintát, a legjobban a szülőktől tudja megtanulni a gyerek. Ha jó példát mutatunk, ha méltón tudjuk viselni a vereséget, akkor nagyobb eséllyel dolgozza fel a kudarcokat. Ez sokat segíthet abban, hogy óvodás kortól megoldja a konfliktusai, jól tudjon reagálni a problémás helyzetekre, könnyen találjon kiutat belőlük.
Már az óvodában sem biztos, hogy mindenkire jut annyi idő a pedagógusok részéről, hogy minden játék után foglalkozzon azzal, aki vereséget szenvedett. A közösség sem figyel majd arra, hogy esik az adott gyermeknek egy társasjátékban ért kudarc.
Mit tehetünk ahelyett, hogy folyton nyerni hagyjuk gyermekünket? Törekedjünk arra, hogy vereséget is szenvedjen. Beszéljük át vele, milyen érzéseket váltott ki belőle a játék: nem csak a vereség, de a győzelem is. Elemezzük vele a helyzetet, térjünk ki rá, hogy mi vezethetett az eredményhez. Dicsérjük meg akkor is, ha vesztett – mondjuk el, hogy milyen szépen helyt állt, a szerencse forgandó, máskor biztosan ő is nyer majd. Csakis ezzel lehet bevezetni az életben rá váró helyzetekbe.