Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Szokták mondani a gyerekek világára, hogy kicsi, holott az ő világuk végtelen a felnőttekéhez képest, hiszen náluk a fantázia és a valóság összemosódik. Ez nem véletlenül van így, az elképzelt dolgok, a kitalált helyszínek, történetek és szereplők, például a képzeletbeli barátok kiváló támaszt nyújtanak a gyermekek fejlődésében.
A gyermekek fantáziavilága egy csodálatos játszótér, amely azonban nemcsak szórakoztat, hanem segít, fejleszt is. A kicsik gyakran nyúlnak ehhez a világhoz, elképzelnek helyeket, szituációkat, élettelen tárgyaknak adnak életet, stb. Ennek a része lehet, hogy képzeletbeli barátok jelennek meg elméjükben. Felnőtt fejjel olykor kissé fura, ahogyan ilyenkor viselkedni szoktak, de az ő számukra teljesen természetes, ráadásul sok mindenben támaszt nyújt nekik.
A gyerekeknek egy olyan világban kell élniük, a valóságban, amelyből eleinte szinte semmit sem értenek, s később is csak bizonyos részét, fokozatosan fejlesztve, növelve tudásukat. Ebben a folyamatban jelentős szerepet kap a fantázia, ami segít feldolgozni a velük történteket, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, olyan kérdésekre válaszolni, amelyeket még feltenni sem tudnak. Azaz: a gyerekek alkotnak maguknak egy olyan világot, ami igazodási pontként szolgál a valóságban. Olyan helyeket, ahol magabiztosan mozognak, ahol az ő játékszabályaik a mérvadóak.
A fantáziálás, a mesék, kitalált történetek világa nemcsak a környezet megismerésében játszik szerepet, hanem a gyerekek saját magukat is jobban megismerik általa. Eleinte ugyanis egy gyermek vajmi keveset tud saját érzelmeiről, határairól, képességeiről, minden tapasztalat új a számára és ezeket a tapasztalatokat rendszerezni kell. Ebben a rendszerezésben lehet komoly szerepe a képzeletbeli világok és képzeletbeli barátok erejének.
A képzeletbeli barátok gyakran megjelennek a gyermekeknél. Valaki a plüssállatát személyesíti meg, más a játékkatonáját, megint mások pedig láthatatlan lényekkel társalognak. Korábban nem tartották egészségesnek az e fajta viselkedést, ma viszont már tudjuk, hogy nem kóros a dolog, épp ellenkezőleg, a normális fejlődés velejárója. Ahogy említettük, az ilyen képzeletbeli barátok épp a valóságot hozzák közelebb a gyermekhez, azáltal, hogy magyaráznak, biztonságot adnak, mankót jelentenek. Segítenek megélni az érzelmeket, a félelmet, a vágyakat, segítenek reflektálni a környezet hatásaira.
A képzeletbeli barátok elsősorban az óvodásoknál és a kisiskolásoknál jelennek meg. Idősebb korban is előfordulhatnak, de ez ritkább. Érdekesség, hogy a gyerekek – különösebb idősebb korban – jelentős része tisztában van azzal, hogy képzeletbeli barátjuk nem igazi, hanem a fantáziájuk szüleménye. Ez normál esetben egyáltalán nem zavarja meg a felépített világot, nem okoz törést. Természetesen előfordulnak olyan esetek is, amikor kórossá válik a dolog, amikor a fantáziavilág „elnyeli” a gyermek gondolatait, de ez ritka és viszonylag könnyen felismerhető.
Természetes, hogy a felnőttek egy részét zavarja a gyermekek fantáziálása. Mi rendszerint a valóságban tengetjük mindennapjaikat, az ő univerzumuk ennél összetettebb. Nehéz hozzájuk alkalmazkodni, nehéz őket megérteni, de megéri a fáradtságot. Egyrészt a gyermek fejlődése szempontjából mindenképpen érdemes támogatni ezeket a játékokat, a mesét, a képzeletbeli barátokat, másfelől a szülő is profitálhat a gyermek naiv, ám rendkívül bonyolult, érdekes, pozitív és izgalmas világából.